2018. január 15., hétfő

Julian Fellowes - Belgravia



A General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. Századi romantikusa, a Belgravia. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya.


Julian Fellowes: Belgravia

Kiadó: General Press
ISBN:
Oldalszám: 460 oldal
Fordító: Gieler Gyöngyi

Fülszöveg:
A Downton Abbey szerzőjének új könyve. Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában. Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

Saját véleményem:
Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy bár nem láttam a Dowton Abbeyt, mégis a lelki szemem előtt megjelenő képkockái (melyek számtalanszor szembejöttek már velem), valamint eme kötet gyönyörű borítójának együttese csigázta fel annyira az érdeklődésemet, hogy olvasni akarjam a Belgraviát. Végtére is szeretem a történelmi romantikusokat - gondoltam.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol sikerült figyelmen kívül hagynom azt az aprócska tényezőt, hogy a kiadó valamiért nem a regényes történelem sorozatba sorolta Julian Fellowes regényét... Apropó Julian Fellowes! Izgatottsággal vegyes lelkesedésem közepette még az az igen egyértelmű tény sem esett le, hogy nem egy hölgy, hanem egy úr áll a háttérben. És hogy mindez miért bír jelentőséggel, miközben ostoba fecsegésnek tűnik? Nos, a válasz egyszerre egyszerű és bonyolult.
A Belgravia nem véletlenül nem oda lett besorolva, ahova; műfaját tekintve hiába történelmi, mégis inkább mondhatnánk gondosan kidolgozott korrajznak, mintsem romantikus kalandregénynek. Hiába képezik romantikus cselekményszálak az alapját, nem kimondottan szívmelengető andalgás.
Véletlenül se szeretnék genderizálni, ám míg egy női szerző a legzordabb brit történetbe is belecsempész legalább egy picuri szívet, addig Julian Fellowes mindvégig megmarad a maga hűvös kimértségénél.
Sokat lehetne vitázni arról, melyiknek mi az előnye vagy hátránya, de felesleges. A Belgravia más tényezőkre helyezi a hangsúlyt, más olvasói réteget kíván elérni. Csak ez a réteg nem én vagyok.
Jobban szeretem az érzelmes, ha nem is túl gyorsan, de állandóan mozgásban lévő romantikusokat. A Belgravia ezzel szemben lassan hömpölygő, meglepő fordulatokat nélkülöző, családi kapcsolatokra és társadalmi szabályokra épülő történet, mely megdöbbentő realitással mutatja be a 19. századi brit életet.

A Belgraviát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek elveszni a gyönyörű leírásokban, legyen szó korról, környezetről vagy akár a társadalomról. Így látatlanban is úgy gondolom, nem véletlenül került filmvászonra a Downton Abbey, mert ha Julian Fellowes valamiben zseniális, akkor az a 19. századi élet ábrázolása. Bámulatos, mennyire otthonosan mozog a század nemesei, a felkapaszkodni kívánó családjai és szegényebb rétegei között.
Annak dacára, hogy ez nem kifejezetten az én olvasói ízlésvilágomhoz passzoló kötet volt, elismerem, hogy maga a vezérfonal, miszerint a múlt eseményei kihatással vannak a jelenre, nagyon is jól felépített. Az pedig, hogy a kialakuló szituációba mennyire jól beleillenek a brit karót nyelt társadalom ellentétei, tagadhatatlan. Számomra tehát a Belgravia inkább tűnt fiktív időutazással vegyes dokumentumregénynek, mint másnak.
Egy szó, mint száz a vége: A Belgravia nagyon brit.


Pontszám: 5/3,5 (a pontozás az én ízlésemet tükrözi)
Kedvenc szereplő:-
Kedvenc jelenet: a történet eleje
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Belgravia nem kitaláció, hanem mai napig London egyik egyik legarisztokratikusabb negyede, mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és zárt kertjeivel gyönyörködteti a látogató szemét. Londonba hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy példányát sorsoljuk ki
Ne feledjétek, a beírt válaszaitokon nem áll módunkban változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


A ’60-as évek bohém negyedére ma már a visszafogott elegancia jellemző, a hippiket üzletemberek váltották fel. A Temze partjához simuló negyedhez olyan világhírű zenekarok neve fűződik, mint a Beatles vagy a Rolling Stones. Mostanság inkább a világ minden pontján ismert focicsapat – és szenvedélyes drukkerei – járulnak hozzá a hely ismertségéhez.




Nézzetek be a többi állomásra is

01/12 Szembetűnő
01/15 Dreamworld

2018. január 1., hétfő

2017 legjei


Az év könyve: Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Viszonylag hamar, február derekán körvonalazódott, melyik lesz a 2017-es évem legkiemelkedőbb regénye, annyira mély benyomást gyakorolt rám a győztes.
A Szunnyadó parázs feszített tempójú, jól felépített, pergő történet tele emberi kegyetlenséggel, melyben Sabaa Tahir meseszerűen csodálatos világba kalauzolja az olvasót, megmutatva az ősi mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ebben a kötetben tehát nem a romantikáé a főszerep, hanem a véré, próbatételeké, az elméé és a szabadságé. 
Két világ, két sors, két út, egy cél. 


Az év legrosszabb könyve: Melina Marchetta - Jellicoe Road

Minden évben sikerül belefutnom egy-egy (számomra) elvont kötetbe, ez 2017-ben sajnos többször is előfordult, így okozott némi fejtörést, melyikük hatott rám legnegatívabban. A választásom végül egy nagyon várt, mégis csalódást keltő történetre, a Jellicoe Roadra esett, ami végig rettentő szürreálisnak és elvontnak bizonyult. Sajnos sehogy sem tudtam azonosulni a tengernyi wtf dologgal, vagy éppen a lapokon megjelenő mérhetetlen kegyetlenkedéssel... de a pangó cselekmény sem csigázott fel túlzottan. 




Legjobb női főszereplő: Sepora (Anna Banks - Nemezis)

Immár sokadik éve a talpraesett csajok uralják ezt a kategóriát, nem véletlen hát, hogy ezúttal is egy olyan erős, fantasy hősnő került ki győztesen, aki történjék vele bármi, nem hagyja eltiporni vagy alárendelni magát - még egy uralkodónak sem. Sepora személyében a makacssággal vegyülő merészsége éppúgy megbabonázott, mint a benne munkáló mérhetetlen tettvágy és hűség. De akár a célorientáltságát is említhetném. Imádtam, hogy soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg, végig kitartott elvei és céljai mellett. Éljenek a határozott nők!


Legjobb férfi főszereplő: Ridge (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Évről évre szeretném megcsapkodni azt, aki kitalálta ezt a pontot. Olyan, mintha monogám házasságra kényszeríteném magam, holott nyilvánvalóan egy poligámista könyvmoly vagyok. De ha már muszáj választanom, akkor nem is kérdés, hogy ki az, aki leginkább elrabolta a szívemet.
Colleen Hoover minden könyvében tökéletes hímegyedekkel rukkol elő, ám Ridge számomra a tökéletes férfi. Vicces, kedves, őszinte, szenvedélyes, esendő, gitározik, és olyan lehengerlő a személyisége, hogy lehetetlenség nem pocsolyává olvadni tőle. Szóval igen, ha valahol létezik egy hús-vér Ridge, akkor még ma hajlandó vagyok hozzámenni.


Legjobb női mellékszereplő: Helene Aquilla (Szunnyadó parázs)

Ez az a kategória, ami idén a legnagyobb fejtörést okozta számomra. Hiába találkoztam remek hősnőkkel, a női mellékszereplők valahogy eltörpültek... egyet kivéve. Helene badass katona, de nem a lázongó fajtából. Szabálykövető, a birodalomhoz lojális harcos, aki komoly erkölcsi dilemmákat él meg a bajtársiasság vs. haza ellentéteinek hála. Erős karakter; lehet szeretni vagy utálni, ám az biztos, hogy hozzá fogható szereplővel nem sokszor találkozni.


Legjobb férfi mellékszereplő: Garnet (Amy Ewing - A Fehér Rózsa, A Fekete Kulcs)

A lázadó, nem teljesen normális, ámde teljességgel imádnivaló herceg olyanokat ütött ki a nyeregből, mint a Stage Dive zenészei vagy az Off-Campus hokisai. Nem véletlenül, hisz egy igazán sokrétű, szerethető figura, aki a trilógia minden részében képes volt meglepetést okozni, vagy éppen mosolyt csalni az arcomra.




Legjobb szerelmespár: Maggie & Brooks (Brittainy C. Cherry - Csendfolyó), Ridge & Sidney (Colleen Hoover - Maybe Someday)

A Sidney-Ridge és Maggie-Brooks párosok közül képtelenség egyet választani. Mind a két pár nagyon mély, intenzív benyomást gyakorolt rám. Annyira, hogy magamban éreztem őket, az érzéseiket - boldogságukat, fájdalmukat, tehetetlenségüket, vágyukat.
Lehetetlen nem belehalni egy kicsit, amikor együtt vannak, a másikkal érintkeznek, kommunikálnak, vagy egyszerűen csak vannak.
És a dolog pikantériája, hogy mind a két esetben fontos szerepet játszik a némaság.


Legjobb barátság: Owen & Elysabeth Victoria Mortimer (Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője)

A női mellékszereplőkhöz hasonlóan a könyves barátságok sem remekeltek idén - vagy meg sem jelentek, vagy visszahúzó, ártó jellegűek voltak. Nem úgy Owen és Elysabeth Victoria Mortimer kapcsolata!
Két gyerek nagyon más jellemmel és az ebből fakadó fejlődéssel... na meg sok-sok mókás szituációval.


Legjobb szerelmi háromszög: Sidney & Ridge & Maggie (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Sokszor hangoztatom, jómagam Johnny Depp "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" nézeteit vallom. Ebből kifolyólag soha nem sikerült még megértenem az ilyen problémáktól szenvedő karaktereket. Itt viszont nem csupán megértettem, de át is éreztem a helyzetüket (miközben dühöngtem egy sort Colleen és az élet igazságtalansága miatt). Colleennak - és általa szereplőinek - sikerült olyan megfogalmazásban tálalnia ezt a lehetetlen állapotot, ami rengeteg választ adott a kényes körülményekre. Hisz előfordulhatnak helyzetek, amikor lehetetlen választani vagy haragudni, amikor az életen és az időponton kívül nincs más hibás.


Legjobb főgonosz: A (Sara Shepard - Pretty Little Liars)

A egy remekül kitalált és felépített, okos ellenség, aki mindig mindenhol ott van, tudja ellenfelei legféltettebb titkait is, amiknek hála könnyen sakkban tartja őket. Mert hát mi félelmetesebb létezik annál, hogy napvilágot látnak az ember szennyesei? Arról nem is beszélve, mennyire creepy egy olyan főgonosz, akiről senki nem tudja ki az, miközben láthatatlanul követ és fenyeget.




Legjobb nyitókötet: A papír hercegnő

2017-ben sok fantasztikus sorozat indult hódító útjának hazánkban, néhányan ebben a listában is megjelennek, de egyrészt nem akartam minden kategóriába besuvasztani ugyanazokat a címeket, másrészt A papír hercegnő jött, látott és tarolt. Hihetetlenül addiktív regény, képtelenség letenni vagy nem még többet és többet követelni belőle. Ezek a Royal fiúk tönkre- és függővé tesznek mindenkit...


Legjobb zárókötet: Jennifer L. Armentrout - Oblivion 3.

Viszonylag kevés zárókötet akadt a kezembe, és még annál is kevesebbel voltam maradéktalanul elégedett. Jenniferre viszont mindig lehet számítani, az Oblivion trilógia utolsó darabja a korábbiaknál is élvezetesebbre sikeredett sok-sok Daemonnel.


Legjobb standalone: Penelope Ward - Stepbrother Dearest

Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen kaliberű regény fog annyira kinyúlni értem és a pórusaimon keresztül belém férkőzni, mint a Legdrágább mostohabátyám, mégis ez történt. Beszippantott, s lényem legmélyén éreztem mindazt a fájdalmat, dühöt, örömöt, boldogságot, reményt, szeretetet, szenvedélyt, amit Elec és Greta. 


Legjobb magyar borító: Ashley Carrigan - Ikrek hava

Mit is mondhatnék? Elég ránézni és nyilvánvalóvá válik, miért vett meg kilóra. Szépek a színei, a páros megkapó, míg a csillagkép és az apró csillagok varázslatosak. 


Legjobb külföldi borító: Alwyn Hamilton - A homok leánya

Vallomással tartozom: imádom a fantasy borítókat. Főleg, ha jól eltalált, izgalmas háttérbe ágyazott alakok szerepelnek rajta. A homok leánya is ezt képviseli. A sötét tónusok kellően baljóslatúak, míg a kevés élénk szín megfelelően pulzáló ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen. A pisztoly és a tűz pedig elárulja, mivel is van dolga az embernek. Csodálatos!




Legjobb kitalált világ: Anna Banks - Nemezis

Engedjétek meg, hogy magamat idézzem: "Van itt egy Theoriának nevezett Egyiptom, piramisok, orvostudomány, politikai dolgok, paraniként fémjelzett emberevő szirének, nem sárkány sárkányok, katonák, hormontúltengéses öcsi, keleti hangulat, mágikus képességek, és még sokáig sorolhatnám."


Legjobb díszlet: Stephanie Garber- Caraval

Egy cirkusz, ami inkább színház tele szemfényvesztéssel, szürreális, történelmi korokat idéző díszlettel. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.


Legjobb harcjelenet: Aguilar, Maria vs. ellenség összecsapása (Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény)

Christie Golden fantasztikus szerző, aki a történeti kötöttségek ellenére is nagyon képszerűen ír. Neki köszönhetően a spanyol inkvizíció korában játszódó assassin-templomos összecsapások épp olyan nagyvolumenűek, mint a filmvásznon.


Legdrámaibb pillanat: Szürke Alys által elkövetett gyilkossága (George R. R. Martin - Álomdalok 1., Kárhozott vidéken)

Martin újra és újra földhöz vág a maga nyers kegyetlenségével. Előbb ad, aztán megcincál, összetör és akkor és úgy döfi beléd a tőrt, hogy fel se tudj állni többé. Szürke Alys novellája a maga csattanójával egy mini Trónok harca.


Legromantikusabb pillanat: Ridge az ágyon hallgatja Sid éneklését (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Csodálatos, egyben mélyen megindító, amikor egy siket srác testi közelségben hallgatja vágyai tárgyának hangját. (Ennél többet nem árulok el, olvassátok el!)


Legviccesebb pillanat: Éttermi tangás hecc (Penelope Ward - Stepbrother Dearest)

A mostohatestvérek közt játszódó tangás játék minden részletében vicces, ám a kiemelt jelenet fergeteges! Szexi és pimasz.


Legjobb akciójelenet: Amani és Jin vonatos menekülése (Alwyn Hamilton - A homok leányai)

A bejegyzésemben utaltam rá, mennyire képszerűen ír Alwyn Hamilton, hogy nem egy ponton éreztem úgy, mintha filmet néznék, netán részese lennék az adott szituációnak. Az egyik legintenzívebb példája ennek a western akciófilmekbe is beleillő látványos, vérpezsdítő üldözés-menekülés. 




Legjobb disztópia: Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs



Legjobb YA: Jena Evans Welch -Love & Gelato



Legjobb New Adult: Colleen Hoover - Maybe Someday



Legfülledtebb könyv: Elle Kennedy - The Score



Legjobb történelmi romantikus: Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?



Legjobb fantasy: Jeaniene Frost - Első lobbanás



Legjobb gyerekkönyv: Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt



Legjobb novella: Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse



Leghumorosabb könyv: Rick Riordan - Percy Jackson és a görög istenek

2017. december 30., szombat

Alwyn Hamilton - A homok leánya



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Alwyn Hamilton: A homok leánya című regényét, amely A sivatag lázadója sorozat első része. A szerző 2016-ban a Goodreads Choice Awards legjobb debütáló szerzője lett, a regény pedig a Best Young Adult Fantasy and Science Fiction kategória finishébe került. Egy igazán izgalmas, misztikummal átszőtt kaland vár rád Amani mellett ebben a regényben! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a regényből játékunk megfejtői között.


Alwyn Hamilton: A homok leánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618487
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.
Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítélt kisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.

Saját véleményem:
Kislányként rajongtam az Aladdinért, teljesen megbabonázott a szegény, egyben gazdag világ, a tengernyi homok és a távol-keleti varázslat. Felnőve mit sem csökkent lelkesedésem. Éppen ezért örülök, hogy az arab kultúra egyre nagyobb teret hódít magának a fantasy műfajában, és olyan ősi mesékkel ismertet meg minket, amik nem csupán újak, de lélegzetelállítóak is. Ráadásként pedig önmagában is szuper hangulati alapot szolgáltat a perzselő hőség, a végeláthatatlan homok, akárcsak az ezerszínű, tarka kelmék és az azok takarásában rejtőző, beszélő tekintetű emberek birodalma.
Alwyn Hamilton mindezt előszeretettel alkalmazza is a "minél többet megmutatni" elv alapján, így A homok leányában hangsúlyos szerep jut a környezetnek. A szereplőket körülvevő világ éppoly részletesen rajzolódik ki, mint jellemük.
Nemegyszer éreztem úgy, mintha az én bőröm alá is beitta volna magát a homok, míg máskor ott kuporogtam egy karaván tagjai között és hallgattam évezredes meséiket, mintha csak egy lettem volna közülük. Alwyn Hamilton baromi filmszerűen ír, az általa megalkotott képi világ olyan éles és valósághű, mintha háromdében látná az ember. Jó értelemben vett hatásvadász módon használja ki az arab mitológia elemeit, s sorakoztat fel ijesztő, látványos, vagy éppen lélegzetelállítóan izgalmas jeleneteket. Mi több, a keleti kultúra mellett még egyedi komponensként a western is befigyel. Bizony, jól olvassátok, A homok leánya vérbeli arab western!

Ha most azon töritek a fejeteket, mégis miként fér össze e két világ, elárulom, nagyon is jól. Mit jól? Zseniálisan! Mintha szerves részei lennének egymásnak. Alwyn Hamilton játszi könnyedséggel olvasztotta össze a karavánokkal, dzsinnekkel és mindenféle ősi lényekkel teli sivatagot az azt átszelő gőzmozdonyokkal, bányászélettel és lőpárbajokkal. Észre sem lehet venni, hol kezdődik az egyik, s hol ér véget a másik.
Részben tehát ennek a vegyes kultúrából megalkotott világnak köszönhető a sorozat egyedisége, míg a siker másik felét az erős karakterek és az ő életútjukkal szorosan összefonódó cselekmény adja meg.
A szerzőnek ebben a tekintetben is sikerült maradandót alkotnia régi-új elemek felhasználásával, végtére is a jobb sorsra érdemes, erős hősnők és a titokzatos férfiak bajtársias együttműködése éppúgy megunhatatlan, mint a rejtőzködő lázadóké, akik képesek életüket kockáztatni hazájuk jobbá tételének érdekében.

És hogy miről is szól pontosan a történet? Egy hányattatott sorsú, elárvult lányról, aki egymaga száll szembe a világgal, és próbál meg kitörni a neki szánt sors fogságából.
Amani sokáig kuporgatott pénzét egyetlen esélyre teszi fel, bízva lövész képességében. Minden vágya, hogy a gazdag, és legfőképp szabad városba, Izmanba szökhessen, oda, ahol nagybátyja nem akarja sokadik feleségeként. Csakhogy az estén minden balul sül el, Amani pedig összeismerkedik egy körözött idegennel, aki másnap még nagyobb galibába sodorja. Innentől kezdve a lány és Jin sorsa szorosan összefonódik, tekintve hogy kénytelenek egymás társaságában menekülni.
Ebben az esetben a menekülés az a kulcsszó, ami viszonylag sokáig képezi a cselekmény központi részét. Ugyanis azzal, hogy a szultán emberei látták Amanit Jin társaságában, egyaránt célponttá válnak, s akarva-akaratlanul társakká kovácsolódnak.
Ám kapcsolatuk közel sem ennyire idilli. Hiába vibrál tagadhatatlanul kettejük közt a kémia, adok-kapok játékot folytatnak, és habár mindent elkövetnek, hogy a másiknak keresztbe tegyenek, ha a helyzet úgy hozza, vállt vállnak vetve néznek szembe az eléjük gördülő akadályokkal: legyen szó hatalmas seregről, vonatos üldözésről, egy karavánba való beépülésről, mentési kísérletről vagy félelmetes teremtmények támadásáról.
S miközben Amaniék átélik ezt a sok kalandot, megismertetnek minket tengernyi mesével, legendával és saját világuk történetével, melyekben a mágikus lények éppoly veszélyesek, mint az emberek.
Mindez azonban csak a kezdet, amit egy fordulatokban és látványos akciókban bővelkedő folytatás tesz még tökéletesebbé. Egy olyan, ahol azt hiszed, már mindent tudsz, majd ráébredsz, hogy közel sem.

Boldog vagyok, hogy az évet egy ennyire különleges, egyszersmind erős regénnyel zárhatom. Imádom a tüzes, ami a szívén, az a száján típusú hősnőket, akik egészségesen kezelik a saját és mások élete közti egyensúlyt, és ha kell, igenis a sarkukra állnak vagy önzőn viselkednek. Amani mindezt magában foglalja, míg Jin az én vakmerő Aladdinom.
Egyedül azt sajnálom, hogy Alwyn Hamilton a sorsdöntő ütközeteket lightosabbra vette annál, amire képes lett volna, noha értem, miért. A homok leánya csupán egy felvezető, de ahhoz lehengerlő. Kérem a folytatást!
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán kalandos, látványos, jól felépített fantasy-t olvasni sok-sok mítosszal, melyet az arab western hangulat varázsol még egyedibbé. Ó, és fiúk is bátran próbálkozhatnak vele, kellően unisex, és (számomra fájdalmasan) romantika mentes.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Amani, Jin, Shazad
Kedvenc jelenet: spoileres lenne, úgyhogy lakat a számon, de pl. az a két csók! (az volt az én karácsonyom)
Negatívum: inkább fordítói negatívum, a hanemektől még mindig kikészülök
Borító: 5/5
Sorozat: A sivatag lázadója 1.
Megtetszett? Vidd haza!




Öltözék útmutató


Shemagh: (kefijjey) az egész arab világban ismert és használt kiegészítője a viseletnek. Legtöbbször pamutból készülő, kb. 120x120 cm-es, mintás kendő apró csomózott bojtokkal a szélein. Mintázata sokféle lehet.

khalat: laza, hosszú ujjú, selyemből vagy pamutból készült köntös, mind a férfiak, mind a nők viselik, bár különböző stílusokban. A díszített változata ünnepi ruhaként szolgál. Jól véd a nyári/nappali melegtől és a téli/éjszakai hidegtől.


A regény mitológiai lényei


buraqi: Sivatagi csodaparipa. Ősi Lény, mely szélből és homokból formálódott még a halandók teremtését megelőző időkben. Fáradhatatlan, felfoghatatlanul gyors. Képes hús-vér állattá - vadlóvá - válni, ám amint vassal érintkezik, úgy is marad.

dzsinn: Isten saját tűztestéből, elsőként teremtette az örökéletű lényeket. Vér helyett tűz kering az ereikben. Csak igazat mondhatnak. Minden lény közül a legeszesebbek. Fontos a nevük, aki a birtokába jut, segítséget kérhet tőlük, de éppenséggel le is béníthatja őket.

demdzsik: Dzsinnek és földi asszonyok gyermekei. Különleges ismertetőjeggyel rendelkeznek, mindannyiuknak van valamilyen képessége. Egyesek hamis illúziót tudnak kelteni, míg mások alakváltók, de rengeteg egyéb képesség létezik. Halhatatlanok.

hullarablók: Magas, arctalan alakváltók, akik az emberi húst felfalva annak az alakját veszik fel, akit bekebeleztek. Nappal nem támadnak, a fény, akárcsak a vas, ártalmas számukra.

lidércek: Apró termetű, bőregérre hajazó lények, melyek az alvók (vagy sötétben bolyongók) mellkasába vájják fogukat. A félelmek táplálják őket, míg azokat szívják, az egész emberi lelket felélik. Nappal nem támadnak, a fény, akárcsak a vas, ártalmas számukra.

rokmadár: Óriási madár, Ősi lény.

Ősi Lények: Az Egyetlen Teremtő Isten földi küldöttei.

Világpusztító: A Föld gyomrából emelkedett ki, fekete óriáskígyót hozva magával, s egykor elnyelte a Napot. Gyermekei a hullarablók

vas: Egyedül a vas tartja távol vagy öli meg az Ősi Lényeket. Halandóvá igézi azt, aki hozzáér.




Nyereményjáték


Sivatagi érdekességeket kaptok feladványként, minden állomáson egy-egy kép szerepel. Egy kis kutatómunkával meg kell fejtenetek, hogy a természeti jelenség melyik országban található. Írjátok be az ország nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


3,6 km hosszú, 1,9 km széles szikla a sivatag közepén, egyedülálló látványosság.





Nézzetek be a többi állomásra is

12/23 Kelly és Lupi olvas
12/30 Dreamworld
12/31 Deszy könyvajánlója

2017. december 26., kedd

Kass Morgan - Hazatérés



A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Hazatérés című regényét, amely a The 100 sorozat harmadik része és az azonos című amerikai tv széria forgatókönyvének alapjául szolgált. Folytatódnak a Százak kalandjai, a Kolóniáról újabb űrkompok érkeznek és a Földlakók nem örülnek az újabb “betolakodóknak”. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.


Kass Morgan: Hazatérés

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618548
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Őri Péter

Fülszöveg:
A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy… az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget. A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe. Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.

Saját véleményem:
Minden évben értetlenül állok a könyvek (itthoni) alulértékeltsége előtt. Emberek, ez egy lehengerlően jó sorozat! Mit jó? Zseniális! Tessék esélyt adni neki, higgyétek el, nem fogjátok megbánni. Főként, ha nem láttátok a filmváltozatot, mert meggyőződésem, hogy ez a kulcs.
Kass Morgan regényfolyama jól kidolgozott, szövevényes, apró cliffhangerekkel teli, kalandos sztori, melynek lendülete viszi magával az olvasót.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a Hazatérést:

A harmadik kötet ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. A Százak végre viszonylagos nyugalomban boldogulni látszanak, miközben Glass és néhány(száz) kolóniai a Föld felé tart. Landolásuk számos veszteséget követel, óriási pusztítást okozva csapódnak be. Többen életüket vesztik, míg a túlélők többsége ellátásra szorul. A feladat Wellsék csapatára hárul, akik mindent megtesznek, hogy mentsék egykori társaikat. Ám míg Clarke éjt-nappallá téve ápolja a sebesülteket, Octavia rögtönzött árvaházat nyit, Wells pedig jó vezetőhöz híven intézkedik, addig Bellamy számára nem marad más, mint a bujkálás, ugyanis az utasok között ott rejlik Rhodes, az alkancellár és megannyi katona. Például az, aki többször is molesztálni próbálta Clarke-ot.

A történet első része a hazatérés okozta káoszra koncentrál, meglehetősen életszerűen ábrázolva az eset hátterében álló tragédiát - a sérülteket, veszteségeket, valamint a Kolónia sorsát. És akárcsak korábban, úgy most is láthatjuk az érme mindkét felét. Azt, hogy miként élik meg a járulékos dolgokkal együtt a Százak közt lévő narrátoraink (Clarke, Bellamy, Wells) a többiek csatlakozását, illetve hogy mennyire új és kirekesztett érzés kolóniaiként (Glass) belecsöppenni valamibe, ami teljesen idegen.
Kass Morgan remekül mozgatja, egyszersmind prezentálja a két oldalt. Mint ahogy sikerült kiküszöbölnie az ismétlés feelinget is.
Könnyű lenne ugyanis beleesni abba a hibába, hogy Glassék érkezése hasonló menetrendre épüljön, mint a Százaké, szerencsére itt erről szó sincs... hála a drága alkancellárnak, aki olyan pökhendiséggel sétál be a táborba és veszi át az irányítást, mint Ratcliff kormányzó a Pocahontasban.
Rhodes (aki már a Kolónián is megannyi szemétségért volt felelős) nemes egyszerűséggel kinevezi magát főnöknek, s mindent az uralma alá von, új törvényeket vezetve be - ezzel mintegy megfosztva a Százakat a korábban nekik tett ígéretektől.
Önmagában ez a szituáció is rengeteg bonyodalmat ígér, és a kialakult helyzet is érdekes esettanulmányként szolgál (pl.: jócskán átrendezi az erőviszonyokat és felbolygatja az életet), ám az alkancellár első ügye még tovább fokozza az izgalmakat, azzal, hogy elfogatja Bellamy-t, s méltónak vélt büntetést szab ki rá...
Kass Morgan eme húzással újabb bonyodalmat hozott a történetbe, ami a korábban napvilágra került információk és kialakult kapcsolatok értelmében alapjaiban rengette meg a sorozatot, olyan helyzeteket alakítva ki, amik azt jelzik: az igazi küzdelem még csak most kezdődik. Tulajdonképpen olyan, mintha visszarepülnénk a történelemben.

Imádom a 100 könyvekben, hogy miközben az akciódús helyzetekre is nagy hangsúly kerül, az egyéni karakterdrámák sem szorulnak háttérbe. Mindegyik főbb szereplőnek megvan a maga tragédiája, ami ugyan folyamatosan, részről részre épül/bontakozik ki (ehhez a visszaemlékezések is hozzájárulnak), de közben a jelenben is valamiféle bonyodalmul szolgál. Legyen szó testvéri kötelékről, szerelemről, barátságról vagy árulásról, mind zseniálisan működik. Ráadásul mindannyian kiforrott, önálló személyiséggel rendelkező figurák.
Az én kedvencem továbbra is a Glass-Luke, valamint a Bellamy-Clarke páros, amiknek tagjai a Hazatérésben ugyancsak izzasztó, életveszélyes és megható pillanatokkal kénytelenek szembenézni. Szeretem bennük, hogy nem tökéletesek, nincsenek túlidealizálva, mindannyian követnek el hibákat, mégis többrétűek és ha kell, kemények a habitusuknak megfelelően.

Egyetlen negatívumot tudnék csak megemlíteni a harmadik résszel kapcsolatban, méghozzá az első nagyjából hatvan oldal vontatottságát, ami jelentős részben a hosszú belső monológokból fakad. Ezt leszámítva minden sorát imádtam, és alig várom, hogy a kezemben tarthassam a negyedik kötetet!
Ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szereti a pörgős, akció- és eseménydús posztapokaliptikus disztópiákat, valamint a szövevényes háttértörténetet szolgáltató karaktereket.
Előre is elnézést: A 100 egy rohadt jó könyvsorozat! Felejtsétek el a sorozatot és adjatok a regényeknek egy esélyt. Megérdemlik.


Pontszám: 5/4,75
Kedvenc szereplő: Bellamy, Clarke, Glass, Luke
Kedvenc jelenet: Glass és Wells találkozása
Negatívum: dialógusok hiánya
Borító: 5/5
Sorozat: 100 sorozat 3. kötete
Megtetszett? Vidd haza! 




Nyereményjáték


Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket: idézeteket kaptok, amit fel kell ismernetek, melyik szereplőtől hangzottak el. A karakter nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


Én vettem el a gyógyszereket.




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 CBooks
12/26 Dreamworld

2017. december 23., szombat

Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt



A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Matt Haig A lány, aki megmenti a karácsonyt című mesekönyve, a nagysikerű A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatása. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere csizmát ragadott, hogy előkerítse Ameliát, az egyetlen embert, aki még hisz, mielőtt veszélybe kerülhetne az ünnep. Hisz tudjátok, remény nélkül nem léteznének csodák.


Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591563
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Magyari Andrea

Fülszöveg:
Ahol A fiú, akit karácsonynak hívnak véget ért, ott kezdődik ez a könyv.
Szenteste van, ám minden a lehető legrosszabbul alakul. Ádáz úr dologházba zárja Ameliát, a remény fénye egyre halványabban pislákol, Karácsony apó pedig tudja, hogy meg kell találnia a kislányt, különben veszélybe kerül az ünnep csodája.
A nehéznek ígérkező küldetésben azonban nem marad magára: nemcsak a koboldok, a rénszarvasok, hanem maga az angol királynő, sőt egy macskakedvelő, Charles Dickens nevű férfi és egy önzetlen, tiszta szívű konyhásasszony is a segítségére siet, hogy meg tudja menteni Ameliát.
Csakhogy mindeközben Koboldfalván a feje tetejére áll a világ. A meseglimpik ármányt szőnek, felbujtják a trollokat, Bohó pedig mit sem sejtve a vesztébe rohan…

Saját véleményem:
A fiú, akit Karácsonynak hívnak a tavalyi évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, azóta vártam, hogy kezemben tarthassam a folytatást.
A lány, aki megmenti a karácsonyt önálló kötetként is kezelhető, ám tagadhatatlan, hogy az előzmények ismeretében sokkal komplexebb élményt nyújt, mint önmagában. Az viszont biztos, hogy mind a két történet egyaránt szívetmelengető, tanulságos, aranyos, hol szomorú, hol pedig vidám. Matt Haig pontosan tudja, hogyan kell hatni az olvasó érzelmeire. Főleg a felnőttekére.

A történet két szálon halad. Az egyiken régi ismerőseink, Karácsony apó és a koboldok életét követhetjük figyelemmel, míg a másikon a címadó kislány, Amelia hányattatott sorsával ismerkedhetünk meg. Mindkét szál egyaránt hangsúlyos és izgalmas, egy idő után pedig nagyon is összefüggnek.
Karácsony apóéknál épp csak beindul a karácsonyi ajándékozás, amit egyetlen kislány hite lát el elegendő reménnyel, másnéven csodával. Így bár döcögősen, de sikerül teljesíteni a feladatot, s megajándékozni minden gyermeket. Ám a következő évben a trollok váratlan támadást indítanak Koboldfalva ellen, ráadásul az egyetlen reményt nyújtó ember is elveszti hitét.
Amelia az év legszebb ünnepén kénytelen végignézni édesanyja haláltusáját, ami önmagában is fájdalmas, ám azzal, hogy megjelenik a helyi dologház vezetője, Ádáz úr, és elszakítva tőle macskáját, magával hurcolja, a kislány végképp összeomlik. Karácsony viszont nem létezik csoda nélkül, úgyhogy Karácsony apó útra kél, hogy megmentse őt.

Nagyon szeretem Matt Haig kendőzetlen őszinteségét. Azt, hogy nem fél a gyerekek elé tárni az élet árnyoldalát, megmutatni nekik, milyen szörnyűségekre képesek a felnőttek vagy maga a sors. A másik kezével viszont ad: reményt, csodát, hitet és örömöt. E két ellentétes érzelem teszi különlegessé regényeit, melyek emiatt egyben kortalanná is válnak.
Huszonhat éves fejjel pityeregtem, nevettem vagy épp (képletesen) körmömet rágva izgultam kedvenceimért, akik hol mesés, hol nagyon is valós problémákkal voltak kénytelenek megküzdeni.

Míg A fiú, akit Karácsonynak hívnak azt mutatta meg, milyen volt Karácsony apó gyerekkora és hogy miként lett a magányos kisfiúból jó kedélyű, körülrajongott Mikulás, addig a folytatásban pedig arra derül fény, milyen problémákkal kellett megküzdenie a karácsonyi hagyománynak, mely mostani életünk szerves részévé vált. És, ha valamit tanulságul szűrhettünk le Nikolas révén, az az, hogy nem minden könnyű, de kellő akarattal bármi megvalósítható vagy elérhető.
Ezt kell megtanulnia az embereknek - Ameliának is. (Aranyos ötlet volt Matt Haigtől, hogy az első részben egy kisfiú, míg a másodikban egy lány kapott főszerepet.)
Amelia sok tekintetben hasonlít Nikolashoz; ő is szegény családból származik, elveszti családját és a "gyámja" megpróbálja megkeseríteni életét. Dickensi figura... nem véletlenül. A kislány kedvenc szerzője Dickens, aki hús-vér valójában is megjelenik a történetben.
Ameliára visszatérve: roppant szerethető, talpraesett kislány, aranyos hanggal - amolyan női Twist Olivér.

Mindent összevetve, A lány, aki megmenti a karácsonyt is épp olyan izgalmas, kalandos és tanulságos történet tele sok-sok csodával, mint elődje. Matt Haig könyveit csak ajánlani tudom mindenkinek - felnőttek és gyerekek számára egyaránt élvezhető, igaz más-más okból. Gyönyörű, megható, értéket közvetítő mesék, csodaszép köntösbe csomagolva. Olvassátok!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Karácsony Apó, szarvasok, Bohó és családja, Amelia és a cicája, stb.
Kedvenc jelenet: az egész könyv úgy kedvenc, ahogy van
Negatívum: Amelia édesanyjának halála... az olyan szomorú
Borító: 5/5
Sorozat: A fiú, akit karácsonynak hívnak folytatása




Nyereményjáték


Tudjátok, mi kell a csodához? Remény. Remény nélkül nem lennének csodák – karácsony sem. Azzal, hogy Ádáz úr dologházba zárja Ameliát, az egyetlen embert, aki hisz, komoly veszélybe kerül az ünnep.
Így hát mostani játékunk során az összekevert betűket helyes sorrendbe rakva (néha két szót vagy nevet kell kapnotok) megkapjátok, mi mindenhez kell remény, hogy megvalósulhasson ez a csodás ünnep.
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkezőleg újat sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz!


ravaszkosrén




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Olvasónapló
12/18 Szembetűnő
12/19 Könyvvilág
12/20 Zakkant olvas
12/21 Deszy könyvajánlója
12/22 KönyvParfé
12/23 Dreamworld

2017. december 22., péntek

Ashley Carrigan - Ikrek hava


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Ashley Carrigan második regénye, az Ikrek hava. Az Árnyjátékoshoz hasonlóan itt is egy gyönyörű, szenvedélyes, karakán hölgy életébe pillanthatsz be: egy veszélyes támadás megváltoztatja az ő és a megmentője életét. 
Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.


Ashley Carrigan: Ikrek hava

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572893
Oldalszám: 344 oldal

Fülszöveg:
Skylar, a fiatal, menő belsőépítész a barátnőivel töltött görbe este után hazafelé tart, amikor megtámadják. Az életét egy különös csavargó menti meg. Skylar elhatározza, hogy valamiképpen meghálálja a bátor fellépést.
Azonban Jim, a Közel-Keletről visszatért veterán elutasítja a segítséget, és mindent megtesz, hogy a lányt elriassza magától. Skylar nem adja fel, és ahogy egyre több időt tölt a férfival, már egyikük sem képes figyelmen kívül hagyni a közöttük felszikrázó szenvedélyt. Ám Jim nem ígér többet néhány forró éjszakánál. Skylar nem elégszik meg a könnyed kalanddal, és amikor megjelenik az életében a jóképű és gáláns Karl, bizakodva veti bele magát a kapcsolatba. De bármennyire is igyekszik elfelejteni Jimet, az nem várt módon bukkan fel újra az életében. Kockáztassa Skylar a szívét, amikor tudja, hogy a férfi végül összetörné? Vajon Jim sötét múltja örökre közéjük áll, vagy a vad összecsapásaikból mégis fakadhat szenvedélyes szerelem?

Saját véleményem:
Az Árnyjátékos sikere után két kézzel kaptam Ashley Carrigan soron következő története után, jóformán az sem érdekelt miről szól; olvasni akartam, pont.
Az már korábban kiderült számomra, hogy a szerző kiforrott, saját hanggal rendelkezik, stílusa gördülékeny, viszi magával az olvasót. És akárcsak a fentebb említett regényben, úgy itt is érett, felnőtt szereplőkkel, s ennek szellemében cselekménnyel lehet számolni. Épp ezért kissé értetlenül állok a pöttyözés előtt, mert az eladhatóságon kívül semmi nem indokolja a Rubin Pöttyöt, akkor már sokkal inkább AP.
Fontosnak tartom tisztázni, hogy bár az Ikrek hava nem New Adult sztori, a felnőtt romantikának is megvan a maga szépsége, főleg abban a formában, ahogy Ashley Carrigan tálalja: minden korosztály számára élvezhetően.

Ahogy azt a fülszöveg is említi, egy brutális támadással kezdődik minden. Skylar épp egy csajos estéről tart haza, amikor két alak ráront, az események pedig tettlegességig fajulnak; a nő élete hajszálon múlik. Szerencsére még épp időben lép közbe egy idegen, akiről később kiderül, hogy félhajléktalan veterán doki poszttraumás stressz szindrómával.
Ennek hallatán a katonacsaládban nevelkedett, valaha katonaként is szolgáló Skylar eltökéli, hogy hálából felkarolja a férfit. Jim hiába utasítja el a segítséget, ő hajthatatlan, minden követ megmozgat a siker érdekében.
Kettejük taszító-erőszakosan akaró viszonyára épül a kötet harmada. Jim elérhetetlensége, mogorvasága remek kontrasztot alkot Skylar makacs akaratosságával; mindemellett találkozásuk rendkívül sorsszerű is. Életükben egyaránt hangsúlyos szerepet játszott és játszik a katonaság, mi több, jelenbeli életükre is hatással van. Jim az átélt borzalmak miatt nem tud talpra állni, míg a nőt bűntudat emészti korábbi döntése miatt (nevezetesen azért, mert korábban feláldozta álmai hivatását a szerelem oltárán... ami aztán befuccsolt).

A történet azonban nem reked meg a mentori szálnál, hosszas drámázás helyett folyamatosan újabb és újabb fordulatokat vesz. A karakterek (legtöbb esetben) érett felnőttek módjára viszonyulnak az eléjük gördülő akadályokhoz, ezáltal nem kell érzelmi futóhomoktól, hosszas kesergéstől vagy ellököm-visszarántom típusú huzavonától tartani. Vágyaik egészen más formában csapódnak le.
És akkor itt jön be a második harmad konfliktusaként szolgáló szál, melynek neve: Karl.
Karl valódi playboy, de a szerethető fajtából. Első perctől kezdve világosan közli, mit akar, nyílt lapokkal játszik. Sajnos (vagy sem) pont ez az a tulajdonsága, ami miatt lehetetlen utálni, hiába jelent konkurenciát. Bevallom, én egy ponton odáig jutottam, hogy neki kezdtem drukkolni (úgy kb. négy oldalig).
Viszont Karl megjelenése egy másik érzést is kiváltott belőlem, méghozzá a déja vu-t. Ő nekem annyira Jaromír lett... és aztán valahogy több dologban, felállásban és karakterben is felfedezni véltem Árnyjátékos pillanatokat. Ez az egyetlen negatívum, ami miatt levontam fél pontot.
Mindezt leszámítva imádtam a szerelmi háromszöget, a humort, a háttérként szolgáló várost és annak különlegességeit, vagy a katonaságot. Ez utóbbi nálunk nem akkora divat, így kiváltképp meglepett, Ashley Carrigan mennyire hitelesen tudta ábrázolni, ráadásul olyan információmorzsákkal is szolgált, amikkel korábban nem találkoztam.

Az Ikrek hava minden ízében nagyvilági könyv, egyszerűen annyira hitelesen ábrázolja az amerikai életmódot és úgy unblock mindent, hogy ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy magyar szerző írta. Úgyhogy szívből ajánlom - korosztálytól függetlenül - mindenkinek, aki szereti a pergő, égbekiáltó drámáktól mentes, ámde fordulatos, kellően szenvedélyes és humoros történeteket. Ashley Carrigan a szórakoztató felnőtt irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Én a magam részéről nagyon szeretem a lazaságát, hogy nem görcsöl rá a dolgokra, nem akar mindenképp tanítani valamit; egyszerűen csak hagyja, hogy sodródjak az árral és szórakozzak. Szóval kérek még ilyet. Sokat.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Jim, Karl, Boris
Kedvenc jelenet: amikor az exférj, az aktuális pasi és Jim találkozik az irodában
Negatívum: déja vu
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Fantasztikus helyszíneken játszódik a regény, a játékunk is ehhez kapcsolódik. Keress rá a földrajzi koordináták alapján, merre is járt Skylar? Segítségül adunk 1-1 képet a hangulat kedvéért. A megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


é. sz. 37° 46′ 00″, ny. h. 122° 25′ 60″





Nézzetek be a többi állomásra is

12/22 Dreamworld

2017. december 21., csütörtök

Rebecca Yarros - Full Measures


Rebecca Yarros a Tiéd vagyok című könyvvel mutatkozik be a magyar new adult rajongóknak. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában december 15-én jelenik meg Ember és Josh története.


Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570059
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Császár László

Fülszöveg:
„Ez a könyv magával ragadó, és szívszakasztóan hiteles. Kihagyhatatlan olvasmány. Tele van érzékiséggel, fájdalommal és örömmel. Ne habozz most azonnal elolvasni!” – Ken McLaughlin, a New York Times és az USA Today bestseller listáján szereplő író
Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.
Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot. Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást. Aztán Josh titka darabokra töri az egész világát, és Embernek döntenie kell, hogy megéri-e kockázatot vállalni egy olyan férfi szerelméért, aki talán elpusztítja a lelkét.
Add át magad!

Saját véleményem:
Van úgy, hogy egy könyv ismeretlenül is megragad és nem ereszt. Na, én pont így jártam Rebecca Yarros történetével, amit számtalanszor megpróbáltam kikerülni, valahogy mégis minden alkalommal visszatáncoltam hozzá. Talán a sors rendezte így, de az is lehet, hogy a lelkem mélyen éreztem, mennyire szükségem van rá.
Közel sem arról van szó, hogy a Tiéd vagyok a legformabontóbb, legeredetibb alapötlettel operáló New Adult regény, amivel mostanában találkoztam, mert nem. Rebecca Yarros ugyanazokkal a sablonokkal tűzdelte tele, amivel majd mindegyik kötetben találkozni lehet. Tragédia, jókislány, megszelídült rosszfiú, sorsdöntő titkok - pipa. Amitől ez az egész mégis működőképessé, s nem mellesleg maradandóvá válik, az a benne lakó lélek.
A Full Measures érzelmileg erős, léleksimogató történet családról, gyászról és szerelemről.

Hősnőnket, Embert már a sztori kezdetén óriási tragédia éri, amikor is az ajtajukban álló katonák közlik a családdal, hogy a katonaként szolgáló édesapa életét vesztette. Ezek után December édesanyja összeomlik, és a húszéves lányra hárul, hogy a gyász közepette családfővé lépjen elő.
Miközben Ember küzd saját fájdalmával, terelgeti testvéreit (a gyászt pajzsként használó, zűrös dolgokat művelő húgát, és a cuki öccsét), váratlan támaszra lel Josh Walkerben. Abban a fiúban, akibe tiniként szerelmes volt, és aki mindigis nagy nőcsábász hírében állt, mostanra azonban egészen megváltozott.
Kettejük kapcsolata önmagában is gyönyörű és sorszerű, ám ahogy Josh támogatja a lányt, az valami egészen megható és aranyos. Nem mellesleg tökéletes iskolapéldája annak, hogy amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. A gyász pedig olyasmi, ami még törékenyebbé, még meghatóbbá teszi az egészet, hisz a gyász emberfeletti dolgokra képes, és mindenki másként éli meg.
Számomra ez a vonal volt a legaktuálisabb, legátérezhetőbb, és valószínűleg a saját gyászom miatt a legintenzívebb is.  Mindemellett nagyon tetszett, ahogy Rebecca Yarros bemutatta a katonacsaládok életét, azt, mit jelent ilyen családban nevelkedni, érzelmileg mivel jár vagy éppen, miként hat az egyes -tagokra. A katonaság nem csak a frontra vonulót érinti, hanem az otthon maradtakat is, akiknek bizony számolniuk kell a veszteségekkel is. És hogy ez miként formálja egy fiatal lány életét, az kiderül a könyvből.

Mindent összevetve, a Tiéd vagyok egy szép, érzelmes történet keserédes pillanatokkal és szenvedéllyel fűszerezve. Minden sablonossága ellenére megéri elolvasni, ráadásul a főszereplőpáros iszonyú szerethető, csodás pillanatokat tartogatnak az olvasó számára. Örülök, hogy kitartottam mellette, nekem a szívem közepébe talált.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Josh, December
Kedvenc jelenet: nehéz választani
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Tiéd vagyok 1. része, önállóan is olvasható




Nyereményjáték


A játék ötletet a hoki adta, de rendhagyó módon nem a könyvek lesznek főszerepben, hanem az írók. Az állomásokon olyan írók portréit találjátok, akik írtak sportos történetet (sportos romantikus: a főszereplők egyike hokis, focis, akár egyetemi csapatban, vagy hivatásos, esetleg autóversenyző) A helyes megfejéseket a rafflecopter megfelelő mezőire kell beírnotok és részt is vehettek a sorsoláson. A Könyvmolyképző Kiadó 3 példányt ajánlott fel Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok című könyvéből.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/13 Könyvvilág
12/14 Kelly & Lupi olvas
12/15 Angelika blogja
12/19 CBooks
12/20 Kristina blogja
12/21 Dreamworld
12/22 Sorok között
12/13 Deszy könyvajánlója