2018. április 23., hétfő

Mia Sheridan - Calder útja


Mia Sheridan: Becoming Calder - Calder útja

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634571735
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak. Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni. 
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé. 
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig. 
Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Saját véleményem:
A New Adult könyvek lett légyen bármilyen jók, hajlamosak egykaptafára épülni. Mia Sheridan ellenben az a szerző, aki történeteibe előszeretettel sző valamiféle különleges, bizonyos esetekben már-már bizarr elemet, legyen szó felnőtt filmezésről, netán modern Tarzanként élő főhősről
A Calder útja is követi e tendenciát. Sőt! Talán az eddigi legformabontóbb kötet az egész sorozatban, ezúttal ugyanis egy hit vezényelte közösség a helyszín, valamint az ő érték-, illetve szabályrendszerük az, ami tulajdonképpen óriási hatással van a cselekményre.

Acadia százhúsz lakója puritán körülmények között, távol a modern élettől, viszonylagos szűkösségben, ámde annál nagyobb boldogságban tengeti napjait. Az emberek földet művelnek, állatokat gondoznak, őrködnek, tanítják a gyerekeket, varrnak vagy építenek, attól függően melyik családnak mi a foglalkozása, miközben várják, hogy a vezetőjük, Hector, elvezesse őket a megjövendölt mennyei boldogságba, Elysiumba.
A közösség felépítése voltaképp sokban hasonlít az amishokéhoz, azt leszámítva, hogy Acadia egy vakbuzgó szekta is egyben. Senki nem kérdőjelezi meg a magát istenek prófétájának kikiáltó Hector tetteit, mindannyian szivacsként isszák magukba a szavait, s átsiklanak olyan kérdések felett, mint az élvezetek megvonása (pl.: édesség) vagy a liliomtiprás.
A liliomtiprás nem teljesen helytálló kifejezés, mégsem tudom másként jellemezni azt, ha egy felnőtt, meglett korú férfi magához vesz egy nyolcéves kislányt azzal a céllal, hogy feleségül vegye, ha az felnőtt. Mondván, ez az istenek akarata...

Mia Sheridan a Calder útja során is zseniálisan bánik az érzelmekkel, mindig kellő nyomatékod adva szavainak. A történetet a csillagjegy bemutatásától kezdve, a vészjósló jövőképet ábrázoló prológuson, vagy a gyerek Eden feleségavató ceremóniáján át, egészen az utolsó utolsó szóig, átszövi a feszültség, melyet a tiltott vágyak, és a főszereplők között kibontakozó szerelem jelent. Illetve az a megmásíthatatlan tény, hogy Hector jogot formál a lányra.
A kommuna szűklátókörűsége valószínűleg a legtöbb olvasót megbotránkoztatja majd, ami természetes emberi reakció. Az ő puritán egyszerűségük, vakbuzgó hitükkel vegyülve számunkra épp oly' szokatlan, mint számukra a Coca-Cola vagy az Oscar gála. Ám épp ez a lényeg.
Ráadásul maga a közösség, és úgy unblock minden, ami hozzájuk köthető, hatással van Calder és Eden kapcsolatára. Két olyan fiataléra, akik vagy beleszülettek, vagy egészen fiatalon belecsöppentek ebbe az életbe, ergo nincs beleszólásuk a sorsuk alakulásába. Eden a vezető mennyei boldogságot hozó társa, ilyetén mindenki számára tiltott, Calder pedig a határokat előszeretettel feszegető fiú, aki első látásra felfigyel az angyalarcú lányra.
Kettejük története lassan formálódó, bizonytalan, sok esetben tapogatózó, mégis gyönyörű. Tele van érzelmekkel, abból az olvasó lelkét is szétcincáló fajtából, amit a lebukás veszélye csak méginkább kiélez.

A Calder útja nem mindennapi történet félelemről, álmokról és bátorságról, amit Mia Sheridan érzékletes leírásai tesznek még emberibbé. Az események ugyan lassan bontakoznak ki, mégsem nevezhető unalmasnak.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne valami igazán különlegeset olvasni. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy kegyetlenül függővéges!


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Calder
Kedvenc jelenet: spoileres lenne
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A szerelem csillagjegyében 5. kötete, de függetlenül azoktól; ellenben van folytatása (sorozaton belüli duológia)




Nyereményjáték


Mostani játékunkban letesztelhetitek, tudjátok-e, mit tartogatnak A szerelem csillagjegyében sorozat későbbi kötetei. Minden állomáson megadjuk egy-egy regény főszereplőinek nevét, a Ti feladatotok pedig megírni, az ő történetüket melyik csillagjegy ihlette. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Kira & Grayson




Nézzetek be a többi állomásra is

04/15 Angelika blogja
04/17 Kristina blogja
04/19 Sorok között
04/21 CBooks
04/23 Dreamworld

2018. április 21., szombat

XXV. Könyvfesztivál - beszámoló


Az idei Könyvfesztivál (számszerint a hatodik fesztem) rendhagyóbb módon indult számomra. A nyaralásom miatt úgy készültem, hogy maximum egy könyvet veszek. Ez az egy könyv viszont az új Harry Potter lett volna, amiről a fesztivál előtti napokban kiderült, hogy mégsem jelenik meg, ugyanis a hajó kicsit elakadt. Kellett tehát egy B-terv.
Egy könyvmoly esetében azt hiszem, a könyvvásárlás, mint olyan, nem okoz gondot, a kívánságlistámat átpörgetve hamar ráakadtam néhány olyan címre, ami esélyesnek bizonyult... sőt... túl sokra is. Végül 5+6 (ennek később lesz jelentősége) címre csökkentettem a listámat, és úgy voltam vele, majd ott döntök. Bár azért bevallom, az egyik cím biztosabbnak tűnt a többinél.

Az idei bizonytalanságom a "melyik nap menjek?" kérdéskörben is megmutatkozott, ugyanis képtelen voltam eldönteni, hogy pénteken menjek, amikor két dedikálás is érdekel, ráadásul tömeg sincs; esetleg szombaton, amikor két előadás és egy dedikálás van, netán vasárnap, amikor Böszörményi Gyula és a sármos Pierce Brown dedikál (akitől megjegyzem, egy sort se olvastam), mi több, tele a Millenáris ismerősökkel.
Csütörtök este aztán arra jutottam, hogy kimegyek pénteken kora délelőtt, meglesem az akciókat, dedikáltatok és szép nyugiban elnézelődök ahelyett, hogy hétvégén heringként próbálnék egyik standtól a másikig vergődni. Persze volt bennem egy kis félsz, tekintve, hogy tavaly is pénteken slattyogtam ki, és óriási csalódásként éltem meg az akkori fesztet (amit aztán betudtam az Alexandra botránynak). Reméltem, hogy idén megismerhetem a pénteki nap szépségeit. 

Évről évre elhatározom, hogy márpedig nyitásra ott leszek. Nos, ez idén is megbukott (azt hiszem, sokat elárul rólam, hogy a hat év alatt ez mindössze egyszer jött össze), nemhogy tízre, de még délre se értem oda; az idő ugyanis hajlamos kifolyni a kezeim közül. No, de kanyar vissza az otthoni startomhoz.
Rutinos fesztiválozóként kora reggel összekészítettem a kis túlélőcsomagomat: inni- és ennivaló, fényképzőgép, könyves és dedikálós lista, pénz, családi kívánságlista, árnyvadászos vászonszatyor, dedikálandó könyvek. Amikből aztán indulás előtt, hirtelen ötlettől vezérelve kihajítottam a dedikálásra váró Kincsemet és Összetört Glóriákat, mondván, minek cipeljek én két féltéglát, ha a beszerzésre váró listámon csupa (dupla)tégla szerepel. Persze fájt miattuk a szívem, jó lett volna Eszterrel végre személyesen is találkozni és Szélesi Sándorral aláfirkantatni az idei egyik kedvenc olvasmányomat, netán megvalósítani azt, amiről Szandival, az Always Love a Wild Book bloggerével beszéltünk (nevezetesen: a két dedikálás ugyanarra az idősávra esett, csak míg az egyiket a földszinten, addig a másikat az emeleten tartották, így azon méláztam, mennyire venné ki magát furán, ha a kutyusom nyolcméteres pórázával leengedném a Kincsemet egy égből pottyant dedikálásra), de majd máskor.
Felöltöttem hát magamra a dubrovnikos The North Remember feliratú, starkos pólómat (ami visszaidézte ifjonti rockeréveimet), és útnak indultam. Megjegyzem, a Millenárisig vezető úton úgy éreztem magam, mintha Jont beküldték volna egy bordélyházba, nagyjából minden harmadik ember megbámult, ami egy idő után kissé feszélyezni kezdett. Szerencsére, ahogy beléptem a fesztivál területére (ahol két könyvjelzős fura alak kedvesen beszólt, miután nem adományoztam a tehénbőgéshez hasonlító, arcomba nyomuló invitálásukra), a pólómmal együtt szépen beolvadtam a tömegbe, és mindenféle mellemet gülüszemmel bámuló idegen vizslatása nélkül tudtam nézelődni.
Első utam - el a Bookline busz mellett - a Libri szavazós részlegéig vezetett, ahol miután leadtam a voksomat, kaptam egy könyves magazint, ceruzát, és választhattam egy könyvjelzőt. Az ott ülő lányok nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, és a dekoráció mellett, a csapat felkészültsége is dicséretet érdemel. A környező fáról könyvalakú L betűk lógtak, a szellőtől aranyosan himbálózva, míg a fűben hatalmas könyvszobrok (?) hevertek, odébb pedig könyvespolcokon a jelöltek műveibe lehetett beleolvasni - így az is leadhatta a voksát, aki nem ismerte a jelölteket. 
Miután lőttem néhány fotót a buszról, az épületekről és a gigászi aranyhalakról, megcéloztam a B épületet, ahol szerettem volna szépen, sorról sorra haladni, ám első körben olyat tettem, amit Rickon Stark nem, cikkcakkban rohantam egyik kedvenc kiadóm standjától a másikig, mindenféle logika nélkül. 
Kicsit letáboroztam a General Pressnél beszélgetni az ott dolgozó ismerősömmel, majd miután fájdalmasan tudomásul vettem, hogy idén sem a GP, sem az Athenaeum nem készült akciós állvánnyal (pedig külön listát írtam beszerzendő romantikus könyvekről - igen ez az a bizonyos plusz hat), felmarkoltam néhány prospektust, újságot, és visszaballagtam kezdeti pozíciómba, hogy sorról sorra haladva feltérképezzem a kínálatot. 
A pénteki nap nagy előnye, hogy nincs tömeg, könnyű odaférni bármihez, egyedül a média filmeseit, fotósait kell kerülgetni. Így mindenféle lökdösés, várakozás, gyors vizslatás helyett kényelmesen átbogarászhattam a könyveket. Üröm az örömben, hogy eme tevékenységem nem vett sok időt igénybe, tekintve hogy akció szempontjából az idei a tavalyi évet is alulmúlta. Alig találtam akciós dobozokat, a megszokott helyeimen is minimálisra csökkent a kedvezmények mértéke, én meg csak álltam ott leforrázva, hogy jó-jó, de akkor most mit vegyek? Még ingyenes könyvjelzőkkel se igen találkoztam.

Csalódottságomban átslattyogtam a D csarnokba, ahol betámadtam a Fumaxot és átvettem a blogturnés Veszélyes amazonok téglámat, és a Macskapásztort. 
Hála nekik helyreállt a boldogsági szintem, ráadásul tele voltak mindenféle szexi akcióval is. Például az egész Menedék sorozat 1800 forintba került. És akkor még nem is beszéltem arról, hány könyv volt ott a polcon, ami szerepelt a kívánságlistámon... Ámde erőt véve, és azzal nyugtatva magam, hogy előbb mindenhol körülnézek, aztán visszamegyek, elszakadtam a standtól egészen másfél méternyire, ahol a könyvtündéresek kínáltak 500 forintos könyveket. A választék noha alulmúlta a tavalyit, de legalább volt, ami azon a ponton lelkesítőleg hatott rám. Mint ahogy a Cicerónál kihelyezett, 50%-os láda, és könyvjelzők halmaza is. 
A D épület után kibattyogtam a szabadba, körbejártam a kihelyezett standokat, és belevetettem magam a maximos zsákmacskázásba, hátha ráakadok valamire, ami nincs meg (például Szaszkó Gabi könyvére, netán az Idővándorra), de sajnos csupa olyan könyv akadt a kezembe, amit már beszereztem. Hát igen... a könyvmolyságnak is vannak hátrányai.
A Maximot egyébként ugyancsak dicséret illeti, A Fumaxhoz hasonlóan náluk is rengetegféle akció volt, kezdve a jutányos árú zsákbamacskától, a 2+1 akción át, a 20-30%-os kedvezményekig. Itt egyedül a saját kiadói fanatikusságom szabott gátat a vásárlásomnak. 

Az első tapogatózó-ismerkedő kör után kezdetét vette a "mit vegyek?" című bolyongásom, legalább huszonhat kört tettem, újból és újból megnézve a kedvelt kiadóimat, hátha találok valamit, amit a) nem olvastam, b) jutányosan lehet beszerezni... De nem. Az Animushoz például legalább tizenötször odamentem, hátha került ki a szokásos két könyv egy ezres részlegükbe Harry Potter, mert tudom, hogy minden évben tesznek ki, én meg minden évben lecsúszom róla, ám egyszer sem jártam sikerrel. 
Némileg lelombozódva úgy döntöttem, megveszem a nagyimnak ígért könyveket a Könyvtündérnél, és szerzek valami névnapi ajándékot a nagypapámnak. Ahogy ezt letudtam, újabb tucatnyi kört mentem (a B épületnél lévő biztonsági nekem már nem is köszönt, valószínűleg rájött, hogy én vagyok az a céltalanul lézengő idióta, aki 10 percenként ki-be megy), mígnem találkoztam Szandival és a barátnőjével.
Jó volt végre ismerőssel találkozni, Szandival meg aztán pláne! Jót beszélgettünk, kitárgyaltuk a kínálatot, ki mit szeretne, mit vett, majd mentünk a magunk útjára.
Én vagy hatszor megtapiztam a Menedéket, azon tipródva kell-e nekem... Kínomban még Fummie-t is felhívtam, hogy ugyan, mondja már meg, mennyire tetszene nekem. Nem vette fel, így maradt az sms, és míg a válaszára vártam, eldöntöttem, hogy a D épületi kmk standnál fogok vásárolni.
A kiadó B épületben lévő eladói nem tűntek annyira szimpinek, a D-ben kihelyezett pultjuknál pedig csak a Vaslovag volt, ami hamar eldöntötte, hogy azt, az Árnyak urát vagy valamelyik SJM könyvet veszem-e meg. Itt kaptam ropis csokikat, mindenféle gyerekeknek való és kávés kupont, illetve két iszonyúan cuki pingvines könyvjelzőt, és még a lányok is iszonyúan aranyosak voltak.
Immár pedig elárulhatom, hogy eredetileg is a Vaslovag volt a befutó, részben az ára, részben pedig abbéli félelmeim miatt, nehogy elfogyjon és úgy járjak, mint Becca Fitzpatrick Finale-jával. Kicsit sajnálom, hogy tescos wc-papírra lett nyomtatva, tekintve, hogy a könyv úgy hajlik, mint egy elhasznált rongybaba, de az enyém és végre a kezemben van a várva várt negyedik kötet, ami nem kis szó a hosszas várakozások után.

Ezen a ponton akár haza is mehettem volna, a kötelező elemeket kipipáltam, de züllőt könyvmolyként, tudva, hogy a pénztárcámban lapul még némi pénz, újabb "vegyünk valamit" útra indultam. Meglátogattam a Geopent, ahol az eladók olyan kényelmesen heverésztek, vásárlóktól nem zavartatva magukat, hogy néhány perc után tovább is álltam, megsasoltam az Agave kínálatát - és bár nem találtam semmit... oké, ez így nem igaz, a Vörös Veréb filmes borítója annyira gyönyörű volt, és úúúgy hívogatott... mindenesetre a két eladó hölgy eszméletlenül aranyos volt. Az aranyosság amúgy nagy átlagban majd' minden eladóra igaz volt a tegnapi nap folyamán, mindenhol kedvesen mosolyogtak vagy épp közvetlenül invitáltak, és ez baromira megdobogtatta a szívemet. Sokkal könnyebben nyílik meg az ember tárcája, ha kedvesek vele.
No, de visszakanyarodva a bolyongásomra, nyolcadszorra is meglátogattam a Fumaxot és a Menedéket, áttúrtam a Ciceró, Animus és Lazi dobozt, mígnem betértem a 21. századhoz és a 990-es polcukhoz. Tavaly nagyon szerettem volna megkaparintani a Szerelmes Shakespeare szövegkönyvét, amit most egy ezresért vesztegettek, élőben viszont elmaradt a varázs és úgy éreztem, mégsem kell, tehát otthagytam. Azon a ponton, ráébredve, hogy csak azért, hogy vegyek valamit és elköltsem a pénzt valamire, amit nem is olvasnék, kifordultam az épületből és hazaindultam. 

Mindent összevetve, sajnos az idei fesztivál számomra felért egy gigantikus csalódással. Tavaly még az Alexandra csődre fogtam a kevés akciót, idén viszont egészen másra. Pedig olyan jó lenne végre megint azt érezni, hogy a bő választék miatt nem tudom, mit is vegyek meg, ahelyett, hogy unottan, már-már görcsösen keresgélném, mire adjak ki pénzt. Bízom benne, hogy a Könyvhét jobb lesz, és ahelyett, hogy a senkinek nem kellő vackokat akarnák rámtukmálni mindenféle hangzatos néven-akcióban, találhatok gyöngyszemeket is. Illetve ünnepélyesen megfogadom, ha Könyvhéten is lesz 600/db áron a három Ann Aguirre kötet, hazajönnek velem - azokat megbántam, hogy otthagytam.

Szerzemények


2018. április 18., szerda

Trish Cook - Éjjeli napfény



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.


Trish Cook: Éjjeli napfény

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
ISBN: 9789632614564
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:
A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

Saját véleményem:
Az Éjjeli napfény az a ritka kivétel, ami témája ellenére utat verekedett magának hozzám.
Személyes okokból az utóbbi egy-két évben kerülöm a halálos betegségekkel foglalkozó filmeket, könyveket, ám a trailer és a naivitásom együttese meggyőzött arról, hogy talán ezúttal megúszhatom zsebkendők nélkül. Tévedtem. A történet végkimenetelétől függetlenül tócsát bőgtem magam köré olvasás közben, hisz az Éjjeli napfény aranyos, egyben megható történet élni akarásról. Könnyen, gyorsan fogyasztható rövidke terjedelmének, szerethetőségének, valamint gördülékenységének hála.

Katie Price ritka betegséggel él együtt, XP-s, vagyis brutálisan fényérzékeny. Soha nem érheti fény, különben azt kockáztatja, hogy meghal. Emiatt a tizenhét éves lány minden napját a házban tölti az édesapja és legjobb barátnője társaságában, miközben évek óta figyeli Charlie Reedet, a helyi sportolósztárt. Amikor Katie épp nem a srác után epekedik, gitározik, dalokat ír, amiket aztán éjszaka előad a közeli vasútállomáson kétszemélyes közönségének.
Egy nap azonban váratlan dolog történik, Charlie Reed is megjelenik a gitározgató lány előtt. Katie először elfut, ám barátnőjének hála kap egy második esélyt a szerelemre. Az életre.

Az Éjjeli napfény részben ugyan bemutatja, milyen az ebben a - valódi - betegségben szenvedők élete, de nagyobb részben a két fiatal kapcsolatára fókuszál. Akár szerelmi road tripként is jellemezhetném, ugyanis Charlie és Katie megismerkedése egyben egy gyönyörű út kezdete is az önmaguk és álmaik megtalálásához vezető ösvényen.
Tinirománc a javából, tele van klisékkel, mégis vicces és szerethető. Rendkívül bájos, ahogy Charlie végigvezeti a lányt egy sor olyan dolgon, ami egy átlagos tini számára mindennapos, legyen szó házibuliról, koncertről, úszásról vagy akár magáról a szerelemről. Katie valósággal kinyílik mellette, megtapasztalja, mennyi lehetőség rejlik a világban. Méghozzá apróságok által.
Katie egyébként rettentően szerethető figura, van benne egy adag Hazel Grace. Szarkasztikus, humoros, életerős lány, aki nem azon kesereg, hogy mennyi mindenből marad ki a betegsége miatt, hanem igyekszik megtalálni az olyan kapukat, amik nyitva állnak számára. E tulajdonságának köszönhető az üde, laza stílus.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek hibái a történetnek, mert ez nem igaz. A vége elkapkodott, a szűk terjedelem miatt néha gyors a cselekmény, és tulajdonképpen a fő konfliktus is egy ostoba, simán kiküszöbölhető banánhéjnak köszönhető, mégis szerethető. Nyomot hagy az olvasóban, és ez az, ami számít.
Minden tökéletlensége ellenére én nagyon szerettem, érzelmileg hihetetlenül megmozgatott.
Az Éjjeli napfény méltó utódja a Csillagainkban a hiba és Minden, minden könyveknek. Bájos, üde, fiatalos, kicsit szeleburdi, ugyanakkor rendkívül megható. Szem nem marad szárazon olvasás közben, annyi bizonyos.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Katie, Charlie és Katie barátnője
Kedvenc jelenet: Katie és az apukája kapcsolata; az utcazenélés
Negatívum: az elkapkodott befejezés
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mi a címe Ariana Grande dalának, melynek klipjében Patrick Schwarzenegger szerepel?





Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Dreamworld
04/24 CBooks
04/26 Sorok között

2018. április 16., hétfő

Tarryn Fisher - F*ck Love


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Tarryn Fisher új regénye, a Kapd be, szerelem! 
Az írónő különleges és egyedi stílusa ismét megmutatkozik Helena Conway történetében, aki a szerelem és az önmegvalósítás rögös útját járja be a könyv során
Tartsatok velünk ti is, és játsszatok, ha szeretnétek megnyerni a könyvet.


Tarryn Fisher: F*ck Love - Kapd be, szerelem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:  9789634572343
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Frei-Kovács Judit

Fülszöveg:
Helena Conway szerelmes lesz. 
Akaratlanul. 
Észrevétlenül. 
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna… Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni. Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre. 
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával. 
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.

Saját véleményem:
Tarryn Fisher neve mára egybeforrt az extravagáns, egészen egyedi látásmódú történetekkel. Ez a Kapd be, szerelem! esetében sincs másként. Az írónő ezúttal is a tőle megszokott, nem kifejezetten hétköznapi módon dolgozza fel az önállóság és az egyéni boldogság témaköreit, miközben megpiszkál néhány BFF aranyszabályt. Például a "legjobb barátnőnk pasija tabu" kezdetű cikkelyt.

A regény elején Helena furcsa álomba csöppen, melyről sem ő, sem mi, olvasók nem igazán tudjuk eldönteni, hogy valóban álom-e vagy sem. Ám ez a szürreális kaland, melyben Helena sikeres színezőkönyv illusztrátor, két gyerek édesanyja, s egyben legjobb barátnője pasijának, Kitnek a felesége, annyira mély nyomot hagy benne minden abszurditása dacára, hogy a frissen diplomázott lány akaratán kívül is elkezd sóvárogni utána, és úgy élni, mintha valóban megtörtént volna. Lassan elkezdi megvalósítani az ott átélteket: beiratkozik mindenféle tanfolyamra, összebarátkozik Kittel, és napról napra egyre jobban kilép komfortzónájából.
A gond csak az, hogy Helenának van barátja, Dellával évtizedes barátság fűzi össze, Kit pedig egyáltalán nem az esete, ráadásul minden álma szembemegy a tőle elvártakkal.
Helenának tehát meg kell  vívnia a szív és ész harcát, s olyan kérdésekben döntenie, mint a barátság vs. szerelem, saját vágyainak vagy másokénak előtérbe helyezése, valamint az útkeresés boldog bizonytalanságának megtapasztalása a biztos, ámde unalmassal szemben.

A F*ck Love elsősorban az útkeresésről szól, arról, hogy merünk-e saját érdekünkben kockáztatni, tapasztalatokat szerezni, hibázni, ártó kapcsolatokat megszakítani, vagy megelégszünk a középszerűséggel, ami stabilitást jelent, de boldogságot nem feltétlenül.
Tarryn Fisher e témakörök körbejárásához a barátság és szerelem egyvelegét választotta, s ennek szellemében adott Helena mellé egy egoista, önmaga érdekeit néző, gonosz "barátnőt", és egy tutyimutyi, két szék köz egyensúlyozó "álompasit".
Sajnos a szerelmi szál eléggé döcögősre sikeredett; az álmot leszámítva egyáltalán nem éreztem a szikrát, mint ahogy azt se értettem, Helena miért gyötrődik egy olyan jellemtelen pasi miatt, aki szerelem nélkül képes olyan felelőtlen kapcsolatot létesíteni Dellával, amilyet... miközben Helenát szereti.
Kit amolyan biztonsági játékos, míg Della az ártó szándékú barátok tökéletes megtestesítője. Velük ellentétben Helena viszont nagyon is szerethető, szarkasztikus, talpraesett, kalandvágyó, kicsit szerencsétlen csaj, olyan, akit könnyű megkedvelni.

A F*ck Love azonban közel sem hibátlan.
Azon túllendülve, hogy van némi Szeress, ha hazudok is utóíze, a történet féltávon kifullad. Pontosabban véget ér. Minden, ami utána következik, rétestészta. És ez az, amivel nehezen birkóztam meg, holott a kötet első felét szinte felfaltam, hozzátapadt a kezemhez, miközben hol vigyorogva, hol izgatottan pörgettem a lapokat.
Tarryn stílusa rettentően egyedi, árad belőle a Kapd be, világ! életérzés, amit a szerző sajátos humora és szemléletmódja koronáz meg.
Mindent egybevetve úgy vélem, ha a F*ck Love nem is az év regénye, azért egy üdítő kikapcsolódáshoz megfelelő választás lehet. Laza, vicces, könnyen fogyasztható. Nagyon Tarryn.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Helena
Kedvenc jelenet: az álom
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Tarryn Fisher híres az erős, nem mindennapi főhősnőiről, akik nem mindig cselekednek helyesen, mégis nagyon szerethetőek. Őróluk fog szólni a mostani nyereményjáték. Minden állomás bejegyzésében ki lesz emelve egy szereplőnő neve Tarryn Fisher itthon megjelent könyveiből, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy megtaláljátok, kiről van szó, és beírjátok a rafflecopter dobozba a nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

04/09 Könyvvilág
04/11 Sorok között
04/13 CBooks
04/16 Dreamworld

2018. április 13., péntek

Marie Rutkoski - A nyertes csókja


Utolsó részéhez érkezett Marie Rutkoski érzelmekben és intrikákban gazdag sorozata, A nyertes trilógia. Vajon győzhet-e Kestrel az utolsó játszmában? Vagy elveszít mindent, amiért eddig harcolt? Tartsatok a Blogturné Klubbal 2018. április 7-e és 13-a között; ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet is!


Marie Rutkoski: A nyertes csókja

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Neset Adrienn

Fülszöveg:
Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok. Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik. Ha belátod, hogy vak voltál... van-e megbocsátás?

Saját véleményem:
Ötszáztíz oldalnyi tömény feszültség - leginkább így tudnám jellemezni A nyertes csókját, ami minden korábbi részt túlszárnyal.
Az első kötet döcögőssége, és a második szövevényessége után Marie Rutkoski egy érzelmileg meglehetősen intenzív befejezést kreált; olyat, amivel nagyon magas szintre emelte a sorozatot.
Szavakkal nem is igazán tudom kifejezni, mennyire mélyen megérintett az egész. Ami vicces, hisz Rutkoski stílusa sok esetben darabos, néha talán szürreális is, mégis megvan benne az az erő, érzelmi töltet, ami élővé teszi az olvasottakat.

A nyertes bűne végén Kestrelt munkatáborba száműzik, míg Arin, túllépve a lány iránti szerelmén, visszahajózik hazájába, immár erős szövetségeseivel, hogy visszaverje a császári hadat.
Az utolsó rész ennek szellemében három részre tagolódik. Elsőként végigkövethetjük főhőseink egyéni küzdelmeit; azt, hogy Arin miként üt rajta a császár emberein, hogyan válik vezérré, valamint Kestrel révén belekóstolhatunk a munkatábor kegyetlen világába - ez utóbbit a szerző egészen új, érdekfeszítő módon jeleníti meg, előtérbe helyezve a lelki nehézségeket.
Majd ezt követi az újraegyesülés, melynél Rutkoski ugyancsak csavart egyet, és olyan bombát robbantott, ami majd' mindent elpusztított közel, s távol.
Nem szeretnék spoilerezni, ám annyit elárulhatok: nem árt, ha felkészültök, hogy a kezdeti startmező most csupán egy távlati pont ahhoz képest, ahova Kestrelékkel együtt minket, olvasókat is visszavet az írónő. Mégis... Ez az az új kezdet, ami kellett egy sokkalta stabilabb alap kiépítéséhez.  Egy olyanhoz, ahol a múlt kihat a jelenre, mégis a jelen az, ami meghatározza a jövőt.

Megrázó? Igen. Szívszorító? Igen. Gyötrelmes? Igen. Bosszantó? Meglehet. Hasznos? Nagyon is.
Amellett, hogy a két főszereplő kapcsolatára is sorsdöntő hatással van, karakterileg is építi őket - rengeteget ad mind Arin, mind Kestrel személyiségéhez; nem mellesleg közelebb kerülnek az olvasóhoz.
Kettejük problémája viszonylag tehát nagy részét képezi a történetnek. Mi több, fajsúlyosabb minden másnál.

Ezen a ponton joggal merülhet fel a kérdés, mi van a császárral vagy a mindent eldöntő ütközettel? Nos, ez az a bizonyos harmadik építőelem, ami megjelenik a műben.
Miközben Kestrelék önmagukkal és egymással viaskodnak, igyekezve feldolgozni az őket ért fájdalmakat, begyógyítani sebeiket és rálelni valói személyiségükre, nem feledkezhetnek meg egy másfajta veszélyről sem. A fenyegetés és a háború nagyon is valódi, akárcsak a végleges bukás, ám az esetleges győzelem sem jelent egyértelmű győzelmet, minthogy Herran szövetségese sem maradhat üres kézzel. Ebben az esetben minden ütközet újabb kérdéseket vet fel.
Marie Rutkoski viszont ezen a téren is zseniálisat alkotott. A harci részek - legyen szó tényleges ütközetről, vagy taktikázásról, netán egyszerű táborozásról - rendkívül vizuális, már-már filmszerű formában jelennek meg, tartalmilag viszont megmaradnak a realitás talaján, mellőzve minden giccst vagy hollywoodi fordulatot.

Összességében tehát A nyertes csókja méltó végszava lett a sorozatnak. Sőt! A legjobb részévé nőtte ki magát. Szövevényes, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal teli. A szó minden értelmében epikus.
Amennyire nem nyerte el a tetszésemet az első kötet, annyira rabul ejtett az utolsó. Érzelmileg teljesen kifacsart, a pulzusomat az egekbe repítette, míg a szívemet rendesen megszorongatta. Egyedül Roshar Magnus Bane-i figurája tompított a feszültségemen. Nem mellesleg biztos vagyok benne, hogy Roshar - egoista, szarkasztikus, szókimondó - személyében sok olvasó avathat majd új kedvencet.
A nyertes átka trilógiát azoknak ajánlom, akik kedvelik a taktikát előtérbehelyező fantasy-ket, ahol a tudás ugyanolyan fegyver, mint a legélesebb kard.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Roshar, Arin, Kestrel
Kedvenc jelenet: minden Roshar jelenet, és kb. az összes Arin-Kestrel rész
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A nyertes átka 3. része




Nyereményjáték


Utolsó fejezetéhez érkezett Marie Rutkoski: A nyertes trilógiája, úgyhogy a mostani játékban felidézzük a korábbi részek egy-egy elemét. A nyereményjátékon való részvételhez a blogturné állomásain található kérdések válaszát kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő helyére. Azok között, akik helyes választ adtak, kisorsolunk egy példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Kiss - A nyertes csókja regényből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Ki lett Kestrel jegyese?




Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Always Love a Wild Book
04/09 Sorok között
04/11 Könyvvilág
04/13 Dreamworld

2018. április 9., hétfő

Nyerj páros belépőt az Éjjeli napfény premier előtti vetítésére!


Április 19-én kerül mozikba az Éjjeli napfény c. film Bella Thorne és Patrick Schwarzenegger főszereplésével, mely Trish Cook azonos című regénye alapján készült. A Maxim Kiadó jóvoltából - a film premierjével egyidőben - hazánkban is megjelenik a könyv, melyről hamarosan majd a véleményemet is olvashatjátok. 


Trish Cook: Éjjeli napfény

Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 256 oldal
Rendelési link: filmes borítós
Beleolvasó: itt olvasható

Fülszöveg:
A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.




A film


A rendkívüli szerelmi történetben a 17 éves Katie Price (Bella Thorne) extrém módon érzékeny a napfényre, nappal kényszerű szobafogságban, speciális ablakok mögé rejtőzve ábrándozik a normális életről. Éjjelente a fiatal lány átlagos tiniként éli az életét - amikor csak teheti, zenél, és a helyi állomáson gitározik az arra járóknak.
Egyik este Charlie (Patrick Schwarzenegger) is felfigyel rá, akit Katie évek óta titokban csodál a szobája ablakából. A fiatalok pillanatok alatt egymásba szeretnek, és innentől kezdve minden éjszakát együtt töltenek a csillagok alatt. Katie előtt megnyílik a világ, lelkitársa oldalán végre valóra válik rég áhított álma. Ám a fiú elől eltitkolja a betegségét, amivel óriási veszélybe sodorja az életét...






Nyereményjáték


A Maxim Kiadó jóvoltából most lehetőségetek nyílik megnyerni egy darab páros mozijegyet az Éjjeli napfény premier előtti vetítésére. Fontos, a jegy ezúttal meghatározott időpontra, helyre szól! A vetítés április 18-án, szerdán lesz 19 órától a Mi Mozinkban Óbudán. 
Ahhoz, hogy nyerjetek, nem kell mást tennetek, mint:
1) ...kedvelni a Dream Válogatás és Dreamworld facebook oldalakat.
2) ...a rafflecopter megfelelő sorába megírni, ha Katie-hez hasonló problémával küzdenétek, mi lenne az az egy dolog, ami legjobban hiányozna a nappali életből?
EXTRA PONTOKAT is szerezhettek, amennyiben:
3) instán követni kezditek a dreamworld_blog és dream_valogatas profilokat. (Rafflecopterbe írjátok meg, milyen névvel teszitek.) 
4) Az alábbi Facebook poszt alatt betagelitek azt, akivel megnéznétek a filmet (nem kötelező tényleg őt vinni, ha nyertek), és a hozzászólás linkjét beszúrjátok a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A mozijegyeket csak a megadott időpontban és helyszínen lehet érvényesíteni, a nyertesnek pedig 24 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolok. 
A játék szombatig délelőttig tart, délután sorsolok. Sok sikert!




Colleen Hoover & Tarryn Fisher - Never Never 3.


Colleen Hoover és Tarryn Fisher a Soha, de soha előző két kötetében már bebizonyította, hogy remek párost alkotnak együtt. Hamarosan pedig minden titok kiderül, ugyanis áprilisban megjelenik a sorozat harmadik és egyben befejező része a Könyvmolyképző Kiadónál. Lehull a lepel Charlie és Silas amnéziájának okáról, arról, hogy vajon képesek-e ezt az állandó körforgást megállítani, és talán a legfontosabb, hogy tovább tudnak-e lépni a múlton és együtt maradnak-e a fiatalok. Ha kíváncsiak vagytok a válaszokra, tartsatok a blogturné 4 bloggerével, és játsszatok a könyv egy példányáért.


Colleen Hoover & Tarryn Fisher: Never Never 3. - Soha, de soha 3.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634573005
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Matyola Melinda

Fülszöveg:
Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?
Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.
Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?

Saját véleményem:
A sorozat bizonyos részén lespoilereztem magamnak a nagy rejtélyt, ami sokakban keserű szájízt hagyott. A dolog pikantériája viszont, hogy bár tudtam a választ, mégsem értettem. Nem érthettem, mert Colleen és Tarryn nem olyan egyszerű válasszal szolgált, amit elolvasol, felfogsz és elkönyveled így vagy úgy. Ó, nem. Ehhez a válaszhoz bizony kellenek a fináléban összeálló érzelmek, események és minden, ami oda vezetett, ahova.
És hogy miért a végéről kezdem ezt a bejegyzést? Azért, mert míg az első kötet felvázol egy rejtélyt, amit a második némi krimiszállal bolondít, addig az utolsó rész szépen összeszövi a szálakat, értelmet ad minden apróságnak (netán új megvilágításba helyezi), hogy a végén feltálalja azt, amire minden olvasó várt.
Csakhogy Tarryn és Colleen sosem volt a szokványos megoldások híve, ők a különleges utak elkötelezettjei, s a végső válasz is ennek megfelelő: megosztó. Sokan talán kiakadtok rajta, és azon bosszankodtok majd, hogy lehetett így elintézni három könyvnyi bonyodalmat; de lesznek közöttetek olyanok is, akik hozzám hasonlóan tökéletesen megelégednek majd vele. Akárhogy is: az a szép ebben a sorozatban, hogy az olvasó egyéni világképétől, habitusától függ, miként dolgozza fel a történteket.

Mindazonáltal számomra a Never Never azért is különleges, mert kezdetektől fogva két úton halad. A misztikum épp annyira jelen van benne, mint a valóság. Nem külön-külön, hanem együtt, kézen fogva. Rajtunk, olvasókon múlik, mennyire fogadjuk be egyiket vagy másikat, miben hiszünk.
A harmadik kötetre ez méginkább igaz. Silaséknek is mind a két opciót végig kell zongorázniuk, miközben megpróbálnak rájönni, milyen összefüggés van az amnéziájuk, a családjaik közt történtek, valamint a sok, apró esemény között.
És bár az utolsó kötet egész rövidkére sikeredett, ez a tartalomból nem von le semmit. Drámai, fordulatos, vicces és romantikus. A főszereplők személyében nagyon mai, nagyon szerethető fiatalokat kapunk, olyanokat, akik megpróbálnak kihozni valami jót az újabb és újabb lehetőségekből.

A Soha, de soha 3. kicsit őrült, de gyönyörű lezárása (vagy kezdete?) Charlie és Silas történetének. Imádtam! Imádtam, hogy a szerzőpáros nem akart rámtukmálni semmit, hogy meghagyták számomra a válasz egyéni értelmezésének jogát, és hogy egy olyan, különleges utazásra invitáltak, amiben az ember, az érzelmek és a tettek játszották a főszerepet minden szürreális háttérelem dacára. Csak ajánlani tudom, ha valami egyáltalán nem szokványos olvasmányra vágytok.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Silas, Charlie
Kedvenc jelenet: a randi
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Never Never 3. része




Nyereményjáték


A játék során állításokat fogtok találni minden blogon, és azt kell eldöntenetek, hogy a szerzőpáros melyik tagjára vonatkoznak. A rafflecopter dobozba tehát, Colleen vagy Tarryn nevét várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A Dél-Afrikában született szerző 13 évesen költözött családjával Amerikába.




Nézzetek be a többi állomásra is

04/03 Könyvvilág
04/05 Sorok között
04/07 CBooks
04/09 Dreamworld