2015. március 27., péntek

Garth Nix - Sabriel


A Gabo kiadó jóvoltából március 11-én megjelent Garth Nix varázslatos könyve, ami a Sabriel címet viseli.

Sabriel történetét négy plusz egy extra állomásos turné keretein belül megismerhetitek, mi több, ha játszotok velünk, akár tiétek lehet a kiadó által felajánlott három példány egyike.


Garth Nix: Sabriel

Kiadó: GABO
ISBN: 344 oldal
Oldalszám: 9789636899936
Fordító: Békési József, Juhász Viktor

Fülszöveg:
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

Saját véleményem:
Sabriel élete születése pillanatától kezdve különleges, akárcsak ő maga. Nekromantaként egészen egyedi képességekkel rendelkezik, amiket azonban nem kamatoztathat az ancelstierre-i bentlakásos iskolában élve. 
Egy éjjel viszont minden megváltozik. Túlvilági lény ront iskolájára, hogy átadjon a lánynak egy kivételes csomagot, mely Sabriel apjának chartaglifákkal teli kardját, valamint csengőit tartalmazza. Ám az üzenet, melyet az ajándékok jelentenek, közel sem olyan nagyszerű...
Az, hogy Sabriel megkapta Abhorsen felszerelését, annak a jele, hogy a férfi nagy bajban van, vagy meghalt, ezért a lány sorsdöntő lépésre szánja el magát: apja után ered, hogy megkeresse őt. Ehhez azonban be kell lépnie a Régi Királyságba, mely ezernyi veszélyt és titkot rejt magában. S ahogy Sabriel átlépi a két birodalmat elválasztó kaput, egyből belecsöppen az események sűrűjébe. Túlvilági, rémisztő teremtmények erednek a nyomába, és törnek az életére, míg el nem jut Abhorsen házába, ahol megismerkedik Mogettel, a beszélő macskával. Ám az igazi kaland még csak ezután következik...

Ha a Sabriellel kapcsolatban ki kéne emelnem valamit, akkor az egyértelműen a világ és a hangulat lenne, ugyanis mind a kettő rettentően erős. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, kezdetben nem tányérnyira kerekedett szemmel bámultam a könyvre. 
Az első néhány fejezetben halványlila gőzöm nem volt arról, mit olvasok. Egyszerre rengeteg információ zúdult a nyakamba, amivel alapvetően semmi gondom nem lett volna, csakhogy magyarázat nem igen tartozott hozzájuk. Garth Nix úgy kezelt, mintha mindig is ott éltem volna az általa kitalált világban.
Hogy érezzétek, mire gondolok, körülbelül ennyi jutott el hozzám (ha zavarosnak tűnik, nem baj, ez a célom): halott kisbaba; idegen mágus, aki magával viszi a csecsemőt - de hopp, mégsem csak mágus, hanem nekromanta - NEKROMANTA?! -; Abhorsen bedobja a babát a vízbe, ahol a kislányt elragadja egy túlvilági démon, de a férfi megmenti, majd visszaviszi oda, ahonnan hozta és kiderül, hogy ő az apja - MI?. Ugrunk pár évet, Sabriel felnő, feltámaszt egy nyuszit, mögötte autók járnak, és jön egy egyenruhás lány - várjunk? nem középkori világban voltunk az imént? -, akivel visszamennek a középkori kolostorra hajazó bentlakásos suliba; éjjel rájuk tör egy lény, akivel Sabriel küzd, de végül csak egy csomagot kap tőle. Sabriel útnak indul egy busszal(!), hogy megmentse apját. Stb, stb. 
Szóval igen, kicsit összezavarodtam. Ezzel párhuzamosan pedig jött a pánik, hogy mi lesz úgy velem, ha semmit sem értek? Aztán, amikor Sabriel megérkezett a Régi Királysághoz, megvilágosodtam. Szép lassan elkezdtek összeállni a mozaikdarabkák. 
A történetben két, egymástól elkülönülő birodalom van. Az egyik Ancelstierre, amit leginkább az általunk ismert világhoz tudnék hasonlítani a maga modernebb dolgaival, a másik pedig a Régi Királyság.
A Régi Királyság kapuján átlépve egy mágikus birodalomba csöppenünk, ami kimeríti a fantasy minden fogalmát. Az itt élő emberek számára a varázslat szinte mindennapos. Ruhájuk, fegyverzetük, épületeik, mentalitásuk és úgy minden sokkal közelebb áll a középkori világképhez, mint az ancelstierre-i. Ráadásul itt az időjárás is teljesen más. Mintha Ancelstierre-t és a Régi Királyságot egy üvegfal választaná el egymástól.
A Régi Királyság egészen egyszerűen bámulatos! Jól kidolgozott, színes, izgalmas és egyedi. Garth Nix pedig olyan fantáziával rendelkezik, mely igazi kincs. Részletgazdag és élethű leírásainak köszönhetően Sabriellel együtt mi is átléphetünk a Falon, s magunk mögött hagyhatjuk a valóságot, hogy egy lehengerlő, lelkiszemünk előtt megelevenedő helyszínre csöppenjünk. Komolyan mondom, ennek a birodalomnak lelke van! Mondatról mondatra egyre hátborzongatóbban ölel körbe minket, s válik valóssá. És az a sok minden, ami ezt elősegíti... te jó ég, szinte felsorolhatatlan!
Imádtam a havas, kietlen tájat, a titkos ajtókat, a lélegzetelállító vízesést és Abhorsen házát, a chartaglifákat, és az ezek által díszített dolgokat, a különféle lényeket, mítoszokat, fegyvereket, és végül, de nem utolsósorban a csengőket! Utóbbiak ötlete, funkciója egyszerűen fenomenális! Látszólag hét kis csengettyű, a hatalmuk mégis óriási... feltéve, ha tudjuk mikor melyiket és hogyan használjuk.
A regényt egyébként erősen átitatja a mágia, de nem hagyományos értelemben. Tekintve, hogy hősnőnk nekromanta, rengeteg mentális, túlvilági utazáson vehetünk részt. 

 "A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?"

A cselekmény fő részét Sabriel apjának felkutatása képzi. Mindazonáltal a férfiig vezető út elég rögös, tele iszonyattal, kalanddal, veszéllyel, titkokkal, tanulással, izgalommal... és Mogettel, a beszélő macskával, aki óriási figura! 
Nem vagyok valami nagy cicás, de ő jóval több is annál. Számos alkalommal megmosolyogtatott, emberi és állati tulajdonságainak váltakozása. Míg az egyik pillanatban fellengzősen viselkedett, a másikban nyávogva menekült, nehogy víz érje a bundáját. 
De nem ő az egyetlen, aki/ami rácáfolt az ízlésemre. Őszinte leszek, amikor olvasás közben kiderült, hogy nekromanciáról van szó, megijedtem. Nem szeretem az ilyen témájú könyveket, távol áll tőlem, és az elején fenntartásokkal kezeltem az egészet, mindazonáltal Sabriel rácáfolt minden félelmemre. A sötét hangulat kifejezetten jó alapot adott a sztorihoz, építette és még intenzívebbé varázsolta azt. Élőholtak ide vagy oda.
Összességében tehát úgy gondolom, jó kis bevezetője volt ez a sorozatnak, ha eltekintünk Sabriel péklapátos pillanataitól, valamint az egy-két ellentmondásos, logikátlan résztől. 
Aki szereti a dark fantasy-t, a jól felépített világot, a kalandokat, az egyedi kellékeket felvonultató történeteket, vagy pont a nekromantákat, az semmiképp ne hagyja ki. Arra viszont felhívom a figyelmeteket, a Sabriel nem egy fantasy elemekkel operáló ifjúsági regény, hanem színtiszta fantasy!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Mogett
Kedvenc jelenet: Sabriel első napja Abhorsen házában
Negatívum: az információkavar az elején
Borító: 5/4




Térkép


Nagyobb méret eléréséért, kattintsatok a képre




Nyereményjáték


A könyv csupa mágiával és misztikummal teli történetet nyújt az olvasóinak. Halál és mágián kívül találkozhatunk Moggettel, aki az egyik főszereplő és egy beszélő macska.

A mostani játékban nektek a feladatotok megtalálni a mitikus lényeket, akiket elrejtettünk a különböző állomásokon.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Insane Life
03/23 Extra állomás
03/25 Deszy könyvajánlója
03/27 Dreamworld
03/29 CBooks

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése