2018. március 8., csütörtök

Book a Sloth Club - unboxing IV


A februári doboznál még abban a hitben éltem, hogy némi szünet következik a BASC unboxingolás terén, végül azonban a sors úgy alakította, hogy mégiscsak befutott hozzám a márciusi lajhár is. A téma ezúttal az Ötórai teára esett, amiről nekem automatikusan Gail Carriger ugrott be, de hát az ő könyvei több okból sem kerülhettek a dobozkába. Második nekifutásra persze már megvilágosodtam, a nyakamat tettem volna a tippemre (haha, micsoda szóvicc a megfejtés tekintetében). Ezzel együtt hősiesen bevallom, nem igazán csigázott fel a téma, az ötletadós játék dacára elképzelni sem tudtam, milyen elemek kerülhetnének bele meglepetés gyanánt.

Mire kézhez kaptam a "kis" csomagomat, internetszerte áradozásba botlottam, olyan reakciók sorával találkozva, hogy még a februárinál is jobban sikerült. Ezek után nem csoda, ha a kíváncsiságom, elvárásaimmal karöltve némileg magasabb szintre törtek az átlagnál...
...aztán jött a koppanás. A többséggel ellentétben egyáltalán nem éreztem azt, hogy igen, ez valóban egy fantasztikus doboz lenne. Akárhonnan néztem, inkább csalódott voltam, mintsem boldog. Egy jó félnapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy meglássam az előnyeit, és valahova, a BASC dobozok középmezőnyébe soroljam. Bár hozzáteszem, az ár-érték arány egymástól még így is igen távoli...




Csomagoláskor szokás szerint az összefoglaló kártya volt az első, amivel találkoztam, majd azzal a lendülettel gyorsan félre is raktam, nehogy belefussak valami spoilerbe, ám így utóbb elmondhatom, a grafikája és minősége ezúttal is gyönyörű lett.
Ezt követte a bögre, amin azóta sem tudok napirendre térni.
Utánanéztem, nem kifejezetten olcsó termék... sőt! A szememben mégis olyan hatást kelt, mintha a nagymamám vette volna a helyi százas boltban. Van rajta sajt, torta, kolbász(!) - igen, egy hosszú, lógó kolbászkupac -, mindenféle kitchen feliratok, benne teaszűrő, a tetején pedig egy túlméretezett porcelántető. Nem hittem volna, hogy visszasírom a dobbys bögrét, de igen... Úgyhogy nálam ez a tétel  felért egy hidegzuhannyal.
Másodikként egy - újabb - fürdőbomba akadt a kezembe, ami kisebb, mint a tesztdobozos elődje, ámde illatra milliószor finomabb és intenzívebb. Az egész dobozt átjárja tőle a levendula, ugyanis bár az összefoglaló szerint több fajta került belőle a dobozokba, nekem a levendulásat sikerült kifogni (rettegjetek fürdőben tanyázó molyok!).

Az ötórai tea nem is lenne ötórai tea, ha a dobozba nem került volna tea, teasüti vagy kandiscukor. Ahogy a lentebbi fotókon láthatjátok, mindegyik képviseltette magát: kaptunk 2 db felföldi kekszet (ahogy láttam, dobozonként ennek is változott az ízesítése), 2 db gluténmentes felföldi kekszet (ami a mindenféle érzékenységgel küzdők miatt dicséretes), egy kandiscukrot (dobozonként ennek is eltérő volt a színe), és egy kis doboznyi fekete teát (a doboz ebben az esetben is dobozonként változott), aminél angolabb dolog nem is létezik.
Önmagában ez mind szuper és elengedhetetlen része a tematikának, a buszos teadobozt pedig egyenesen imádom, de értékben igen kevés.
Adott kétszer nyolcvan forintos keksz, egy maximum kilencven forintos kandiscukor és körülbelül hatszáz forintos tea, amihez társult egy bögre, könyvjelző, apró fürdőbomba és egy teatojás (erről később).
Tisztában vagyok vele, hogy a csapat nem vásárolhat olyan értékben, amennyiért a dobozt adja, ezt nem is várom el, ám azt igen, hogy elhitessék velem ennek ellenkezőjét. A februári doboz esetében sikerült, viszont a márciusi a sok ehető-iható-elhasználható (fürdőbomba) termékével ugyanazt az érzést idézte bennem vissza, mint a régi, papírcuccokkal teletömött időkben.
Ezen túlmenően én rettentően hiányoltam valami könyvhöz köthető, szerzői (vagy bármilyen) meglepit, ami eddig mindig visszaköszönt.




De hogy jót is mondjak, rejlett még a dobozban egy nagyon szép, minőségi, idézetes könyvjelző, és egy eszméletlenül cuki, szilikon teatojás lajhár formájában! Iszonyú cuki, illik a csapathoz, a témához, egyedi és képtelenség letenni. Szóval telitalálat, akárcsak a fekete tea. Engem a buszos dobozka és a kis lajhár (na meg a doboz illata) kilóra megvett.
Ó, és a könyv!
Ugyan jó előre kitaláltam, hogy a Lady Jane bújik majd meg a dobozban, ami nekem megvan már, ám ez mit sem von le abból, hogy nagyon passzol a témához, új, és sokan vágytak rá.

Összességében úgy vélem, a csapatnak maximálisan sikerült elkapnia az ötórai tea - ezzel együtt az angol - témát, a doboz minden eleme erre épült. Csak kellett volna még egy-két apróság, ami ellensúlyozza a fogyasztható tételek illékonyságát. Illetve szerintem a bögre kiválasztásánál ildomosabb lett volna olyan mintát választani, ami jobban passzol a YA korosztályhoz vagy a könyvek világához - de ez csak az egyéni meglátásom.
Mindenesetre az oldalvonalról továbbra is figyelemmel kísérem majd a csapat munkáját, hisz ahogy azt többször hangoztattam is, rendkívül nyitottak, befogadóak és fejlődésorientáltak. Minőségileg nagy utat jártak be az elmúlt 5-6 hónapban, láthatóan kezdik kiismerni a vevői igényeket, és annak megfelelően alakítani dobozaikat, szóval minden elismerésem. Csak így tovább!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése