2018. április 13., péntek

Marie Rutkoski - A nyertes csókja


Utolsó részéhez érkezett Marie Rutkoski érzelmekben és intrikákban gazdag sorozata, A nyertes trilógia. Vajon győzhet-e Kestrel az utolsó játszmában? Vagy elveszít mindent, amiért eddig harcolt? Tartsatok a Blogturné Klubbal 2018. április 7-e és 13-a között; ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet is!


Marie Rutkoski: A nyertes csókja

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Neset Adrienn

Fülszöveg:
Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok. Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik. Ha belátod, hogy vak voltál... van-e megbocsátás?

Saját véleményem:
Ötszáztíz oldalnyi tömény feszültség - leginkább így tudnám jellemezni A nyertes csókját, ami minden korábbi részt túlszárnyal.
Az első kötet döcögőssége, és a második szövevényessége után Marie Rutkoski egy érzelmileg meglehetősen intenzív befejezést kreált; olyat, amivel nagyon magas szintre emelte a sorozatot.
Szavakkal nem is igazán tudom kifejezni, mennyire mélyen megérintett az egész. Ami vicces, hisz Rutkoski stílusa sok esetben darabos, néha talán szürreális is, mégis megvan benne az az erő, érzelmi töltet, ami élővé teszi az olvasottakat.

A nyertes bűne végén Kestrelt munkatáborba száműzik, míg Arin, túllépve a lány iránti szerelmén, visszahajózik hazájába, immár erős szövetségeseivel, hogy visszaverje a császári hadat.
Az utolsó rész ennek szellemében három részre tagolódik. Elsőként végigkövethetjük főhőseink egyéni küzdelmeit; azt, hogy Arin miként üt rajta a császár emberein, hogyan válik vezérré, valamint Kestrel révén belekóstolhatunk a munkatábor kegyetlen világába - ez utóbbit a szerző egészen új, érdekfeszítő módon jeleníti meg, előtérbe helyezve a lelki nehézségeket.
Majd ezt követi az újraegyesülés, melynél Rutkoski ugyancsak csavart egyet, és olyan bombát robbantott, ami majd' mindent elpusztított közel, s távol.
Nem szeretnék spoilerezni, ám annyit elárulhatok: nem árt, ha felkészültök, hogy a kezdeti startmező most csupán egy távlati pont ahhoz képest, ahova Kestrelékkel együtt minket, olvasókat is visszavet az írónő. Mégis... Ez az az új kezdet, ami kellett egy sokkalta stabilabb alap kiépítéséhez.  Egy olyanhoz, ahol a múlt kihat a jelenre, mégis a jelen az, ami meghatározza a jövőt.

Megrázó? Igen. Szívszorító? Igen. Gyötrelmes? Igen. Bosszantó? Meglehet. Hasznos? Nagyon is.
Amellett, hogy a két főszereplő kapcsolatára is sorsdöntő hatással van, karakterileg is építi őket - rengeteget ad mind Arin, mind Kestrel személyiségéhez; nem mellesleg közelebb kerülnek az olvasóhoz.
Kettejük problémája viszonylag tehát nagy részét képezi a történetnek. Mi több, fajsúlyosabb minden másnál.

Ezen a ponton joggal merülhet fel a kérdés, mi van a császárral vagy a mindent eldöntő ütközettel? Nos, ez az a bizonyos harmadik építőelem, ami megjelenik a műben.
Miközben Kestrelék önmagukkal és egymással viaskodnak, igyekezve feldolgozni az őket ért fájdalmakat, begyógyítani sebeiket és rálelni valói személyiségükre, nem feledkezhetnek meg egy másfajta veszélyről sem. A fenyegetés és a háború nagyon is valódi, akárcsak a végleges bukás, ám az esetleges győzelem sem jelent egyértelmű győzelmet, minthogy Herran szövetségese sem maradhat üres kézzel. Ebben az esetben minden ütközet újabb kérdéseket vet fel.
Marie Rutkoski viszont ezen a téren is zseniálisat alkotott. A harci részek - legyen szó tényleges ütközetről, vagy taktikázásról, netán egyszerű táborozásról - rendkívül vizuális, már-már filmszerű formában jelennek meg, tartalmilag viszont megmaradnak a realitás talaján, mellőzve minden giccst vagy hollywoodi fordulatot.

Összességében tehát A nyertes csókja méltó végszava lett a sorozatnak. Sőt! A legjobb részévé nőtte ki magát. Szövevényes, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal teli. A szó minden értelmében epikus.
Amennyire nem nyerte el a tetszésemet az első kötet, annyira rabul ejtett az utolsó. Érzelmileg teljesen kifacsart, a pulzusomat az egekbe repítette, míg a szívemet rendesen megszorongatta. Egyedül Roshar Magnus Bane-i figurája tompított a feszültségemen. Nem mellesleg biztos vagyok benne, hogy Roshar - egoista, szarkasztikus, szókimondó - személyében sok olvasó avathat majd új kedvencet.
A nyertes átka trilógiát azoknak ajánlom, akik kedvelik a taktikát előtérbehelyező fantasy-ket, ahol a tudás ugyanolyan fegyver, mint a legélesebb kard.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Roshar, Arin, Kestrel
Kedvenc jelenet: minden Roshar jelenet, és kb. az összes Arin-Kestrel rész
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A nyertes átka 3. része




Nyereményjáték


Utolsó fejezetéhez érkezett Marie Rutkoski: A nyertes trilógiája, úgyhogy a mostani játékban felidézzük a korábbi részek egy-egy elemét. A nyereményjátékon való részvételhez a blogturné állomásain található kérdések válaszát kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő helyére. Azok között, akik helyes választ adtak, kisorsolunk egy példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Kiss - A nyertes csókja regényből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Ki lett Kestrel jegyese?




Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Always Love a Wild Book
04/09 Sorok között
04/11 Könyvvilág
04/13 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése